ADHD

A szülők egyik legnagyobb rémálma az, hogy gyermekük drogozni kezd. Különösen igaz lehet ez a „hiperaktívnak” diagnosztizált gyerekekre, akik számára eleve nehezebb a beilleszkedés és a szigorú környezethez való alkalmazkodás. Meglepően könnyen kaphat akár egy hatéves tanuló ADHD-diagnózist, mivel tényleges orvosi vizsgálatok sosem léteztek ennek kimutatására – a pszichiáter csak a megfigyelt tünetek alapján diagnosztizál. Ezek után pedig jó esély van rá, hogy a kezelés egy pszichiátriai szer felírása lesz. A hazánkban használt „ADHD-gyógyszerek” többsége egyben kábítószernek is minősül, a legújabb ilyen szer pedig gyakorlatilag az amfetamin (speed) nevű utcai droggá alakul a véráramban. Bár a pszichiáterek azt állítják, hogy ez az új szer, a a lisdexamfetamin biztonságos, mivel lassan alakul át aktív droggá a szervezetben, végül mégiscsak speed-et mutatnak ki a tesztek az akár 6 éves gyermekek vérében. A magyarázat szerint az amfetamin hatása alatt jobban tudnak koncentrálni és viselkedni a „hiperaktív” gyermekek – ám akár így van, akár nem, a droghatás mindössze tünetek elnyomására alkalmas. Közben a szülők gyakran nem is hallanak arról, hogy a táplálkozás és a bélflóra állapota milyen szoros kapcsolatban áll a mentális egészséggel. Számos kutatás mutat rá arra, hogy az ADHD-hoz hasonló tünetek mögött akár helytelen étrend és felborult bélrendszeri egyensúly is állhat. A túlzott cukorfogyasztás, a

Olykor igazán kiszolgáltatottnak tűnhet a szülők helyzete, ha gyermeküket ADHD-val diagnosztizálják, mert innentől kezdve rájuk nehezedik a nyomás, hogy gyermeküket komoly pszichiátriai szerekkel történő kezelésnek vessék alá. Sajnos az sem ritka eset, hogy gyámhivatali eljárás indul a szülő ellen, ha nem ért egyet a pszichiátriai kezeléssel. Ha azonban a szülő tisztában van a jogaival, sokkal kevésbé fogja sarokba szorítva érezni magát. „A szülő köteles és jogosult arra, hogy (...) a gyermeke testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutását biztosítsa” – mondja ki a 2011. évi CCXI. Törvény a családok védelméről. E törvény alapján íme három dolog, amit a szülőnek joga van megtenni gyermekéért: 1. A szülőnek joga van megkövetelni olyan vizsgálatokat, melyek tényszerűen igazolják, hogy gyermeküknek valóban kimutatható agyi rendellenessége van – ahogyan azt a pszichiáterek állítják az ADHD-s gyermekekről. A diagnózist jellemzően a megfigyelt viselkedésre alapozzák; egyetlen vizsgálat sem történik, ami az agy vagy a test más részeinek állapotát térképezné fel. 2. Ha pszichiátriai szert javasolnak gyermeke viselkedési problémáira, hivatkozhat azokra a nemzetközileg kiadott hivatalos figyelmeztetésekre, melyek mind a veszélyes mellékhatásokra hívják fel a figyelmet, és arra, hogy ezek a szerek egyáltalán nem tekinthetők biztonságosak. Egy összefoglaló felsorolást itt talál róluk: www.emberijogok.hu/figyelmeztetesek 3. A

Tegyük a szívünkre a kezünket: melyik felnőttnek nem esne nehezére, hogy napi hatszor negyvenöt percen át fegyelmezetten üljön egy iskolapadban, jegyzeteljen és odafigyeljen? Mégis, ha egy tizenéves gyerek nem képes ezt megtenni, ma rövid úton eldönthetik róla, hogy agyi fejlődési rendellenességben szenved, vagyis ADHD-s, amit „gyógyszerrel” kell kezelni. Ha a tünetek stimmelnek, annyi már elég a diagnózishoz, hiszen tényleges orvosi vizsgálatok sohasem léteztek a bizonyításához. Sok felnőtt gondolhatja úgy, hogy ha az orvos felír egy legális drogot a gyereknek (recept nélkül persze ugyanúgy illegális, mint az utcadrogok), ami segít kibírni az egész napos iskolai megpróbáltatásokat, abból nem lehet nagy baj. Ám ezek a szerek mindössze annyival „jobbak” az utcai drogoknál, hogy lassabban fejtik ki a hatásukat, így nem váltják ki a drogokra jellemző örömérzetet. A nem kívánt hatásaikon viszont ez aligha változtat: alvászavarok, ingerlékenység, agresszió, depresszió, lelassult növekedés, sőt, még a hallucináció is ismert velejárója lehet a szedésüknek. Természetesen egy felnőtt mérlegre teheti, hogy megéri-e a kockázatot ez a fajta „kényelem”, a gyerekek viszont nem dönthetnek saját sorsuk felől. Úgy tűnhet, hogy a nehéz természetű gyerekek kevesebb gondot okoznak a tudatmódosító szerek hatása alatt, ám ez a rövidtávú látszatmegoldás gyakran jóval súlyosabb problémáknak ágyaz meg, mint amiket megoldani lett volna hivatott. Idén