világnap

A véradással és plazmaadással reményt adhatunk másoknak és életeket menthetünk – június 14-e a Véradók Világnapja

Világszerte ma ünnepeljük a Véradók Világnapját. A 2004 óta minden év június 14-én tartott Világnap több nemzetközi egészségügyi szervezet, köztük az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdeményezésére jött létre. A Világnap tudatosítja a vér- és a plazmaadás jelentőségét. Az idei jelmondat – „Adj vért, adj reményt: együtt életeket menthetünk!” – arra hívja fel a figyelmet, hogy a vér- és plazmaadásnak köszönhetően sokan kapják vissza a reményt a gyógyulásra, a teljes életre. A vér és a plazma elengedhetetlen a modern orvoslásban. A vér kritikus fontosságú a műtétek és a traumatológia során, míg a plazmából származó gyógyszerek életmentőek hemofíliában, immunrendszeri rendellenességekben szenvedők, transzplantált betegek és súlyos égési sérültek számára. Ezek a kezelések nemcsak gyógyítanak, hanem új esélyt kínálnak egy teljes életre. A vér és a plazma egyedüli forrását egyaránt az önkéntes donorok jelentik. Magyarországon naponta mintegy 1600–1800 véradóra van szükség a vérellátás biztosításához. Folyamatosan nő a plazma iránti igény is, mivel egyre több betegség kezelésében alkalmazzák. Egy felnőtt hemofíliás beteg egy évi kezeléséhez például átlagosan 1200 plazmaadás szükséges. „Vérplazmából készült gyógyszereket nemcsak ritka betegségek kezelésénél alkalmaznak” – mondja dr. Nyerges Judit, a Magyarországon 10 modern plazmagyűjtő központot üzemeltető BioLife Plazma Hungary Kft. ügyvezetője. „Súlyos fertőzések, autoimmun kórképek, égési sérülések, szervátültetések vagy épp komplikált szülések során is létfontosságúak

Köszönet azoknak, akik jobbá teszik mások életét – június 14-e a Véradók Világnapja

Éppen húsz éve ünnepelte a világ első alkalommal a VéradókVilágnapját, amely nemzetközi egészségügyi szervezetek, köztük az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdeményezésére jött létre. Azóta minden évben ezen a napon azokra az önkéntes véradókra és plazmaadókra irányul a figyelem, akik a donációjukkal létfontosságú kezelésekhez segítik hozzá a rászorulókat. Világszerte nagy szükség van emberi vérre és vérplazmára. Mindkét típusú donáció nélkülözhetetlen, és számos élet megmentéséhez és javításához járul hozzá. A vért és a különböző vérkészítményeket elsősorban műtétek során és vérveszteséggel járó balesetek sérültjeinek ellátásakor használják, a vérplazmából pedig olyan gyógyszerek készülnek többek között hemofíliás betegek, veleszületett immunrendellenességgel élők, csontvelő- vagy szervátültetésen átesettek és súlyos égési sérültek számára, amelyek meghatározóak az életminőségük szempontjából. Tíz emberből nagy valószínűséggel nyolcnak életében legalább egyszer szüksége van plazmaalapú terápiára – ebből is következik, hogy a plazmaadás ugyanolyan fontos, mint a véradás. Magyarországon a jogszabályok szerint a rendszeres plazmadonoroknak évente egyszer teljes véradáson is rész kell venniük – a plazmaközpontok gyakran szerveznek plazmaadók számára véradó napokat, hogy így segítsék őket az ebbéli kötelességük teljesítésében. A plazmaközpontok így járulnak hozzá a vérellátás biztonságához is. Kiemelten fontos, hogy mind vérből, mind pedig vérplazmából folyamatos legyen az ellátás világ- és hazai viszonylatban egyaránt. Ehhez pedig azok az önkéntes donorok kellenek, akik az egyetlen forrását jelentik

Kegyetlen tömeggyilkosság ihlette világnap – a múlt árnyai ma is kísértenek

69 ember könyörtelen lemészárlása hívta életre a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napját, melyet március 21-én tartanak nemzetközileg. Kevesen tudják azonban, hogy a rasszizmus gyökerei jóval régebbre vezethetők vissza: az 1700-as évek végén egy amerikai pszichiáter jelentette ki először, hogy a feketék színét egy ritka, örökletes betegség okozza, és a „gyógyulás” egyetlen bizonyítéka az, ha a bőr fehérré válik.  Kevés olyan világnap van, amely ilyen tragikus eseményhez kötődik: 64 évvel ezelőtt, március 21-én a helyi rendőrség nem kevesebb mint 69 békésen demonstráló, és a szabadságról szóló dalokat éneklő embert mészárolt le a dél-afrikai Sharpeville-ben."A hangulat vidám volt, az emberek boldogan énekeltek és táncoltak" –  derült ki egy túlélő beszámolójából –, egészen addig, míg a rendőrök minden figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak rájuk. A tüntető tömeg az apartheid-kormány elnyomó törvényei ellen tiltakozott, amely szigorú keretek közé szorította a fekete őslakosok számára, hogy hová mehetnek, hol lakhatnak, kivel házasodhatnak, vagy milyen munkát van joguk végezni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése ezért március 21-ét a faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napjává jelölte ki.  Az apartheid-kormány (az apartheid faji elkülönítést jelent) elnyomó döntéseit Dél-Afrika akkori miniszterelnöke, a holland Hendrik Verwoerd hozta. Kevésbé ismert tény, hogy Verwoerd pszichológus is volt, német egyetemeken tanult – többek között a méltán hírhedt Wilhelm

A betegek világnapján – az érem két oldala

A betegek világnapján, február 11-én a betegségekkel együtt élni kénytelen emberekről emlékezünk meg, valamint azokról, akik a szenvedők szolgálatában töltik életüket. II. János Pál pápa kezdeményezésére lett ez a nap a betegek világnapja – ezen a napon mutatkozott meg a Szűzanya egy hosszú ideje betegeskedő, 14 éves francia lánynak 1858-ban a franciaországi Lourdes-ban.A betegek világnapján azon egészségügyi dolgozókat ismerhetjük el, akik számára mindennél fontosabb az emberek gyógyulása. Az orvosokat, akik a legnagyobb válságok idején is hősiesen állják a sarat, és az ápolókat, akik minden nehézség ellenére is megőrzik emberségüket, és tisztelettel bánnak a magatehetetlen vagy zavart betegekkel is.Jó érzés azon betegek lelkes beszámolóit hallgatni, akik törődést és gondoskodást kaptak a rendelőkben vagy kórházakban, és jó szívvel gondolnak orvosaikra. Ám ahogy mindig, az éremnek itt is két oldala van. Egy másik egészségügyi területet sokkal inkább a kiszolgáltatottság, a reményvesztettség jellemez, mint a pozitív élmények: ez a terület a mentális egészségügy, avagy a pszichiátria.Ha végigsétálunk egy pszichiátria folyosóin, bepillantunk a kórtermekbe, erős tudatmódosító szerektől kábultan támolygó embereket látunk, vagy éppen kórházi ágyakhoz, székekhez kötözött pácienseket, akik akár hónapok vagy évek óta „élnek” az intézmény falai között. Ráadásul riasztóan gyakori eset, hogy a „betegek” akaratuk ellenére vannak bezárva ezekre a helyekre, és nagymértékben

Vérüket adták a tűzoltók

Az elmúlt évek hagyományaihoz hűen a Magyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó Szolgálat Heves vármegyei munkatársai, illetve a Heves vármegyei katasztrófavédelem véradást szervezett október 11-én a Katasztrófák Csökkentésének Világnapjára emlékezve. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1989-ben döntött arról, hogy október második szerdája a Természeti Katasztrófák Csökkentésének Világnapja lesz, 2002-ben módosult az elnevezés, majd később, 2009-ben a dátum is: október 13-át jelölték meg a Katasztrófák Csökkentésének Világnapjának. Célja, hogy megemlékezzünk a természeti katasztrófák áldozatairól, valamint az emberek szerte a világon csökkentsék a katasztrófák okozta veszteségeket és felhívják a figyelmet a rájuk leselkedő kockázatok megfékezésének fontosságára. Az egri katasztrófavédelmi kirendeltség épületében és Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban 58 önkéntes jelent meg, hogy hozzájáruljanak a vérkészítményekre váró emberek mielőbbi felépüléséhez és gyógyulásához.  Az önkéntesek közül kollégánk, Zelei László tűzoltó alezredes pontosan harmincadik alkalommal adott vért, aki a kerek számú önzetlen segítségéért a szervezőktől egy emléklapot vehetett át.  Fotó: Heves VMKI Heves Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság

Ma van a Macskák Nemzetközi Napja

Ne csak kényeztessük, felelősen gondolkodjunk és gondoskodjunk a macskákról. Naná, hogy bolyhos kedvenceinknek két ünnepnap is jár: míg a világnapjuk február 17-én van, addig augusztus 8-án, azaz ma, a Macskák Nemzetközi Napja okán is körbe rajonghatjuk őket (na, nem mintha nem ezt tennénk nap, mint nap). Miközben e jeles alkalomból dupla fülvakarást, simogatást, ölelést és juti falatot adunk bolyhos kedvenceinknek, nem szabad elfeledni, hogy nem mindegyik makka olyan szerencsés mint a miénk. Sajnos mintegy két millió kóbor macska országa vagyunk. Ellenőrizetlen elszaporodásuk természetesen nem jó számunkra embereknek, és borzasztó szenvedést okoz a macskáknak is. Külön fejezetet érdemelnének "csak" a szörnyű állatkínzások is, de erre most nem térnénk ki részletesen. Elég annyi, hogy mivel a macskák nagyon szaporák és féléves koruk után már ivarérettek, egy összeálló gazdátlan macskapár három év elteltével akár kétszáz fős nagycsaládban is élhet, ha nem gondoskodunk az ivartalanításukról. A tavaszi és őszi párzási időszak után ugyanis falun és városban lényegesen több kölyökmacska születik, mint amennyire kereslet van. Az utcán cseperedő állatok jó része sajnos a biztos pusztulásba születik. Ezer veszély és betegség között kilencven százalékuk már kamaszkora előtt kimúlik - az állatvédő szervezetek pedig gyakran találnak az út szélén dobozban vagy összecsukott szájú zacskóban sorsukra hagyott kölyköket. A kóbor állatok