Hiperaktív

Olykor igazán kiszolgáltatottnak tűnhet a szülők helyzete, ha gyermeküket ADHD-val diagnosztizálják, mert innentől kezdve rájuk nehezedik a nyomás, hogy gyermeküket komoly pszichiátriai szerekkel történő kezelésnek vessék alá. Sajnos az sem ritka eset, hogy gyámhivatali eljárás indul a szülő ellen, ha nem ért egyet a pszichiátriai kezeléssel. Ha azonban a szülő tisztában van a jogaival, sokkal kevésbé fogja sarokba szorítva érezni magát. „A szülő köteles és jogosult arra, hogy (...) a gyermeke testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutását biztosítsa” – mondja ki a 2011. évi CCXI. Törvény a családok védelméről. E törvény alapján íme három dolog, amit a szülőnek joga van megtenni gyermekéért: 1. A szülőnek joga van megkövetelni olyan vizsgálatokat, melyek tényszerűen igazolják, hogy gyermeküknek valóban kimutatható agyi rendellenessége van – ahogyan azt a pszichiáterek állítják az ADHD-s gyermekekről. A diagnózist jellemzően a megfigyelt viselkedésre alapozzák; egyetlen vizsgálat sem történik, ami az agy vagy a test más részeinek állapotát térképezné fel. 2. Ha pszichiátriai szert javasolnak gyermeke viselkedési problémáira, hivatkozhat azokra a nemzetközileg kiadott hivatalos figyelmeztetésekre, melyek mind a veszélyes mellékhatásokra hívják fel a figyelmet, és arra, hogy ezek a szerek egyáltalán nem tekinthetők biztonságosak. Egy összefoglaló felsorolást itt talál róluk: www.emberijogok.hu/figyelmeztetesek 3. A

„Hiperaktív” a gyermek? Nem tud odafigyelni az órán? Magatartásával bomlasztja az osztály rendjét? Olyan kérdések ezek, melyekkel számos szülő riadtan szembesül, amikor kiderül, hogy gyermekével gond van az iskolában. Ilyenkor aztán a szülő válaszút elé kerül: vagy maga keres megoldást a problémára, vagy másik iskolába viszi a gyereket, vagy a hivatalos szakemberekre bízza a dolgot. Az utóbbival kapcsolatban viszont számos kétely, ellenérzés fogalmazódott már meg, nem is véletlenül. Ha ugyanis a gyermek pszichiáterhez kerül, könnyen kaphat olyan diagnózist, amelyre gyógyszerszedést írnak elő. A szülőknek azonban két dologról rendszerint nincs tudomásuk: – A „hiperaktivitás”, „figyelemzavar” és hasonló gyermekpszichiátriai diagnózisok kizárólag a tünetek alapján címkézik fel a gyermeket, és nem visznek közelebb az okok feltárásához – pedig ezeknek a tüneteknek számos kiváltó oka lehet. Olyan ez, mintha a lázat tekintenénk betegségnek, és csupán azt próbálnánk kezelni anélkül, hogy a láz okát felkutatnánk. – Az ilyen állapotokra felírt „gyógyszerek” valójában tudatmódosító szerek, olyan anyagok, amelyek sokkal közelebb állnak a drogokhoz, mint a gyógyszerekhez. E szerek csupán arra alkalmasak, hogy elfedjék a gyermek kellemetlen tüneteit. Számos szülő beszámolt róla, hogy a szer beadása után gyermeke „zombiként” viselkedik, kitágult pupillákkal néz maga elé, mintha ott sem lenne. Ezek a szerek alkalmasak arra, hogy a gyermek tüneteit elnyomják, de a