A Magyar Költészet Napját Magyarországon, József Attila születésnapján, minden év április 11-én tartjuk meg.
Ki kell hangsúlyozni, hogy ez a Magyar Költészet Napja, ugyanis létezik egy Költészet világnapja március 21-én is. A jeles napot Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.
„Szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye” – József Attila, akinek a születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját 1964 óta, egy 1930-as előadásában mondta ezt az alapigazságot, mely benne rejlik minden magyar költőnk hitvallásában a régi időktől máig.
Amint élet és alkotás egymást feltételezően létezhet, úgy az alkotás a befogadó által nyer igazán értelmet, szintén József Attilát idézve:
Mert a mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet s azért szeretik, mert keresik az emberséget.”
A vers különlegesen intenzív műfaj, sűrítménye a mindennapoknak, amit Kányádi egyszerűen akként határoz meg, hogy „a vers az, amit, mondani kell” — meg olvasni, meg közvetíteni bármilyen formákban, meg eltenni, legbelülre, ahonnan, ha szükséges, egy-egy sor a felszínre kerül, s átsegít akár mélységeken is. Mert, a száz éve született Nemes Nagy Ágnessel szólva, „a vers hatása többnyire rejtettebb és hosszú távú, mint a retardált gyógyszere.
A magyar költészet napját először 1956 júniusában tartották Magyarországon, a nyári ünnepi könyvhéten, s szovjet mintára született az ünnep. 1964-től kapcsolódik József Attila születésnapjához a Magyar Írók Szövetsége javaslatára. József Attilát azok a kommunisták emelték piedesztálra, akik a harmincas évek elején minden kapcsolatot megszakítottak vele. Személyét halála után propagandacélokra használták fel, rövid ideig tartó munkásmozgalmi kötődését felnagyították, s évtizedekig a „proletariátus költőjeként” tekintettek rá.
De József Attila növekvő népszerűségének még a hivatalos kultusz sem tudott ártani. Életművével a rendszerváltás előtt és után is sokat foglalkoztak, szakdolgozatok tömege készült róla, verseit megzenésítették, illusztrációkat készítettek költeményeihez.
Költői zsenialitása a magyar líra megkérdőjelezhetetlen nagyságai közé sorolja, aki nélkül elképzelhetetlen lenne a mai magyar költészet is. Születésnapja pedig a nemzeti kultúra, a nemzeti nyelv ünnepe, sok-sok izgalmas programmal szerte az országban.
A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez.
1998-ban a költészet napját tizennégy költő úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút (a szonettkoszorú ugyanis 14 szonettből áll). Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor is, 1900-ban.
József Attila: Nem! Nem! Soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő – erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! – Az lesz a viadal!! –
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
1922 első fele