Belföld

Utolsó útjára kísérték Seregély István érseket – aki „az imádság embere volt”

A dicsőséges rózsafüzér imádsággal kezdődött a szertartás, melyen a rokonság mellett    Michael August Blume   apostoli nuncius, Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes, Soltész Miklós államtitkár, világi vezetők, hazai és külföldi püspökök, a papság és hívek nagy serege vett részt. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek homíliájában Jézus búcsúbeszédére utalva úgy fogalmazott: a búcsúzásban ott rejlik a viszontlátás reménye az atyai házban, az örök boldogságban. Az elhunyt főpásztor életútját ismertetve a bíboros kiemelte: amikor Seregély István a papságra szóló meghívást elfogadta, nem volt társadalmi előrelépés a papság vállalása, az ötvenes évek első felében politikai nyomás alatt végezte tanulmányait, olyan időben, amelyben a későbbi vértanú, Boldog Brenner János is a szeminárium növendéke volt. 1955-ben szentelték pappá, ezután 19 éven keresztül káplánként szolgált a szombathelyi egyházmegye különböző plébániáin. Ezt követően 13 éven át plébános volt Kőszegszerdahelyen és Kőszegen. Szent II. János Pál pápa 1987 nyarán nevezte ki egri érsekké. Püspökké szentelésére 1987. július 25-én volt, az egri bazilikában. Ritka esemény volt abban az időben, hogy valakit először nem segédpüspökké vagy apostoli kormányzóvá neveztek ki, hanem plébánosként rögtön érseki kinevezést kapott. Különösen ritkaság volt ez az Egri Főegyházmegyében, s nagyfokú bizalmat fejezett ki a Szentatya részéről. Érseki szolgálatának 20 éve magába foglalta a rendszerváltozás éveit. 1990-től 2005-ig