Az erőmű lignitbányája miatt több településen elapadtak a kutak, kiszáradtak a termőföldek és repedeznek a házak. A helyiek szerint ez csak a kezdet, még ennél is nagyobb katasztrófa fenyegeti a térséget.
Komoly gondokat okoz a fél évszázada épült visontai erőmű, amely az ország áramtermelésének közel ötödét, évi hatezer gigawattórát biztosítja – számolt be a 24.hu riportjában hétfőn.
A lap közlése szerint a tájból ötven éve falatozó lignitbánya szivattyúkkal emeli ki az egyre mélyülő gigagödrökbe szivárgó talajvizet, ami nemcsak azért baj, mert a rekultivációval együtt is szanálja az életet, hanem azért is, mert sok kilométeres körzetben elapasztja a kutakat, kiszárítja a termőföldeket.
A súlyos probléma tíz Heves megyei falut érint, melyek közül Mezőkeresztes az egyik olyan település, ahol nem elég hogy agonizálnak a kutak és kiszárad a föld a kiskertekben, de a házak is repedeznek. A település hat-nyolc kilométerre fekszik a hozzá legközelebb eső fejtéstől.
Gróf Kálmánnénak a nyolcvanas években készült házán néhol karvastagságúra dagadtak a hézagok; a védekezés egyelőre abban merült ki, hogy befoltozták réseket, majd acélpántokkal körbeölelték a szétszakadástól fenyegetett otthon.
Ennék is súlyosabb bajokat prognosztizál egy másik helyi lakos Sztankó Béla, akinek szintén repedezik a százéves, részben kőből, részben vályogból épült háza. Azt mondja, tengernyi irodalma van annak, hogy a bányák bolygatta talaj, akár tárna fut benne, akár csak a víz egy része tűnik el belőle, tömörödik, süllyed. Amit egy átlagos vagy annál gyöngébb alapozású ház nem bír el.
Sztankó Béla háza öt éve kezdett el süllyedni, akkor kapott is hatvanezer forint kártérítést a bányától, de aztán jött a többi repedés, ma már a nappali ablakának egyik vége két centivel lejjebb lakik, mint a másik, aminek, így a tulaj, nem lehet más oka, mint a talajvíztelenedés miatti süllyedés.
Sztankó úr tavaly nyáron háborút indított a bánya ellen kártérítést követelve, a bánya mérnökei felmérték nála a felmérendőt, és 109.500.- forintot ajánlottak „repedésjavításra és festésre”. A pénzt Sztankó úr fel is használta “kozmetikázásra, de szerinte újra kéne alapozni az épületet, „ami úgy ötmillióba kerülne, de talán az se lenne elég megállítani a folyamatot”.
Mivel a bánya nem fizetett többet, Sztankó úr írt a kormányhivatalnak, az országgyűlési képviselőjének és az Országgyűlés elnökének. Mindenhonnan azt a választ kapta, hogy pereljen, mert ügye nem a törvényhozásra, hanem az igazságszolgáltatásra tartozik.
Sztankó úr „felvilágosító” röplapjaival teleszórólapozta a környék településeit, ennek eredményeként hat kockás füzetbe összesen háromezer repedt házas földije, sorstársa adatait jegyezte le, s lép föl szószólójukként.
Hogy mi lesz a sorsa a tíz falu sorsa? Ha nem süllyednek el egy-két évtizeden belül, akkor esetleg az állam veheti meg és dózarolhatja le azokat, hogy ott is kitermelhesse a lignitet.
(24.hu)