Komoly pénzügyi szálak fűzték a gyógyszeriparhoz azokat a pszichiátereket és orvosokat, akik a pszichiátriai diagnózisokat hivatalosan lefektették a legutóbbi diagnosztikai kézikönyv számára, derül ki egy friss tanulmányból. És hogy mi ezzel a baj? A tanulmány szerint ez összeférhetetlenséget jelent – az pedig rendszerint melegágya az elfogult, érdekek által befolyásolt eredményeknek. Annak pedig a betegek isszák meg a levét.
ABritish Medical Journal orvosi szaklapban nemrég megjelent tanulmányból kiderült, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (DSM-5-TR) legújabb kiadását összeállító orvosok több mint fele pénzügyi összeférhetetlenségben állt a gyógyszeriparral: együttesen 14,2 millió dollárt kaptak tőlük. A DSM, amelyet gyakran a pszichiátria “számlázási bibliájaként” emlegetnek, nemcsak ahhoz szolgál eszközként, hogy a mentálhigiénés kezelések költségeit az egészségbiztosítónak kiszámlázzák, hanem központi szerepet játszik az új pszichiátriai szerek jóváhagyásában is, és a klinikai gyógyszerkísérletekhez is használják. Az összeférhetetlenségek alkalmasak arra, hogy elfogultsággal befolyásolják a klinikai eredményeket.
A tanulmány 168 olyan személyt azonosított, akik a DSM-5-TR szakmaibizottságaiban működtek közre, és akik közül 92-nek nyilvánosságra kellett hoznia érdekeltségeit. Ebből a 92-ből 55 (60%) kapott kifizetéseket az iparágtól.
A DSM-ben szereplő rendellenesség-kategóriákat külön erre felállított bizottságok állították össze. A gyógyszergyárak által nekik kifizetett díjazások a következőképpen oszlottak meg:
Gyógyszerek által kiváltott mozgászavarok: 8 443 468 USD
Alvási-ébrenléti zavarok: 1 892 430 USD
Magatartászavarok: 1 059 910 USD
Kényszerbetegségek: 973 851 USD
Depressziós zavarok: 875 373 USD
Emlékezeti zavarok: 872 277 USD
Skizofrénia zavarok: 429 791 USD
Bipoláris zavarok: 311 751 USD
A gyógyszerek által kiváltott mozgásszervi zavarokkal foglalkozó szakértői bizottság juttatott összeg különösen megdöbbentő, mivel ezen problémák nagy részét éppen a pszichiátriai szerek okozzák. A pszichiátriai szerek okozta agykárosodásnak külön fejezetet szentel a DSM. Ilyenek például az akatízia (nyugalomra való képtelenség) és a tardív diszkinézia. Utóbbit az antipszichotikumok okozzák, amely az ajkak, a nyelv, az állkapocs, az ujjak, a lábujjak és más testrészek akaratlan mozgásában nyilvánul meg. Ez egy “jövedelmező forgóajtóként” működő folyamatot indít el: antipszichotikumokat írnak fel a pácienseknek, amelyek eltorzult testi állapotokat okoznak, amelyeket viszont újabb mentális rendellenességként diagnosztizálnak, majd egy második vagy harmadik gyógyszert írnak fel – még több mellékhatással.
Nem mellesleg a tardív diszkinéziát “neurológiai rendellenességgé” nevezték át, és felvették a DSM-be, félrevezető módon inkább orvosi betegségnek, mint gyógyszer okozta károsodásnak tüntetve fel azt.
A kutatók így véleményezték a pénzügyi összefonódások hatásait: „A pénzügyi összeférhetetlenségek hatása az orvosi szakirodalomra… több mint két évtizede jól dokumentált.” Például “nemrégiben arról számoltak be, hogy amikor az antidepresszánsokról szóló felülvizsgálatokban olyan szerző szerepelt, aki az értékelt gyógyszer gyártójának alkalmazottja volt, akkor a talált eredmények 22-szer »kisebb valószínűséggel tartalmaztak negatív állításokat a gyógyszerről, mint más vizsgálatokban«.“
A DSM régóta kritikák tárgya a tudományos megalapozottság hiánya miatt. A munkacsoport tagjai szó szerint megszavazzák, hogy egy mentális zavar bekerüljön a kézikönyvbe. A zavarokat nem úgy “fedezik fel”, mint az orvosi betegségeket; nincsenek fizikai tesztek vagy vérvizsgálatok a DSM-rendellenességek megerősítésére. Miután megszavaznak egy rendellenességet, onnantól kezdve pszichiátriai szereket lehet felírni rá. Ez megmegyarázza a pszichiátriai szerek szárnyaló nemzetközi statisztikáit – aminek káros következményei természetesen a betegeken csapódnak le.
Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány
