Négy éves munka után befejeződött az egri vár ágyúinak felújítása, melyeket hétfő délelőtt felavattak.
Három egymást követő év kedvezően elbírált pályázatainak köszönhetően az egri vár összes ágyúmásolata megújult a „Kubinyi Ágoston Program” keretein belül – tájékoztatta hírportálunkat a Dobó István Vármúzeum.
Közlésük szerint a szabadtéren álló lövegek közül az időjárás néhányat az évek során annyira tönkretett, hogy felújításra már nem volt lehetőség. A teljesen újjáépített ágyúk közé tartoznak a május 21-én délelőtt átadott és bemutatott új könnyű lövegek, az úgynevezett falkonéták, magyarul a solymocskák is.
A felújított könnyű ágyúk lafettáit és kerekeit keményfából, akácból és kőrisből, hagyományos módszerekkel, bognármester készítette el. A kerekek ráfjai és a vasalatok pedig a szintén évszázados hagyományok szerint dolgozó kovácsmester keze munkáját dicsérik. Ilyen tapasztalt, népi módszerekkel dolgozó mesterembereket már csak a füzesgyarmati Hintókészítő Műhelyben talált a vármúzeum, aminek tulajdonosa, Galambos Sándor felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az ágyúk rekonstrukciója során.
Az ágyútalpak – akárcsak a korábbi századokban – védőfestést kaptak. A mai ember számára meglepően élénk színeket XVI-XVII. századi ábrázolásokról választották ki.
Az öntöttvas ágyúcsövek, tisztítás után új védőfestést kapnak az egri GYEGÉP jóvoltából.
Az ágyúkról
Ezek kis űrméretű, 89 dekagrammos vasgolyót kilövő ágyúcskák igen fontos szerepet játszottak a védelemben. Kis súlyúk miatt a váron belül, 6-8 ember képes volt őket mozgatni. Így a veszélyeztetett helyekre gyorsan nagyobb számú ágyút lehetett összevonni. A kis súly a töltést, célzást is jelentősen meggyorsította. A legfontosabb azonban az volt, hogy a kisméretű ágyúk lassabban melegedtek fel, mint a nagy ostromágyúk. A faltörő lövegekkel legfeljebb 4-6 lövést lehetett egymás után leadni, ezután legalább két órát hűlniük kellett.
A falkonéták esetében a túlmelegedés csak 8-12, gyors csak egymásutánban leadott lövés után következett be. Ha elegendő volt a hely, egy-egy tüzelőállásba akár két falkonétát is felállíthattak, amik egymást váltva tüzeltek. Így akár hárompercenként is követhették egymást a lövések. A XVI-XVII. század lassabb harci tempójában ez folyamatos tüzelésnek számított.
(Dobó István Vármúzeum)