Szolgálatba állították az egri vár felújított ágyúit

Belföld, Kiemelt
Fotó: Dobó István Vármúzeum
Négy éves munka után befejeződött az egri vár ágyúinak felújítása, melyeket hétfő délelőtt felavattak.

Három egymást követő év kedvezően elbírált pályázatainak köszönhetően az egri vár összes ágyúmásolata megújult a „Kubinyi Ágoston Program” keretein belül – tájékoztatta hírportálunkat a Dobó István Vármúzeum.

Közlésük szerint a szabadtéren álló lövegek közül az időjárás néhányat az évek során annyira tönkretett, hogy felújításra már nem volt lehetőség. A teljesen újjáépített ágyúk közé tartoznak a május 21-én délelőtt átadott és bemutatott új könnyű lövegek, az úgynevezett falkonéták, magyarul a solymocskák is.

Fotó: Dobó István Vármúzeum

A felújított könnyű ágyúk lafettáit és kerekeit keményfából, akácból és kőrisből, hagyományos módszerekkel, bognármester készítette el. A kerekek ráfjai és a vasalatok pedig a szintén évszázados hagyományok szerint dolgozó kovácsmester keze munkáját dicsérik. Ilyen tapasztalt, népi módszerekkel dolgozó mesterembereket már csak a füzesgyarmati Hintókészítő Műhelyben talált a vármúzeum, aminek tulajdonosa, Galambos Sándor felbecsülhetetlen segítséget nyújtott az ágyúk rekonstrukciója során.

Fotó: Dobó István Vármúzeum

Az ágyútalpak – akárcsak a korábbi századokban – védőfestést kaptak. A mai ember számára meglepően élénk színeket XVI-XVII. századi ábrázolásokról választották ki.

Az öntöttvas ágyúcsövek, tisztítás után új védőfestést kapnak az egri GYEGÉP jóvoltából.

 Az ágyúkról

Ezek kis űrméretű, 89 dekagrammos vasgolyót kilövő ágyúcskák igen fontos szerepet játszottak a védelemben. Kis súlyúk miatt a váron belül, 6-8 ember képes volt őket mozgatni. Így a veszélyeztetett helyekre gyorsan nagyobb számú ágyút lehetett összevonni. A kis súly a töltést, célzást is jelentősen meggyorsította.  A legfontosabb azonban az volt, hogy a kisméretű ágyúk lassabban melegedtek fel, mint a nagy ostromágyúk. A faltörő lövegekkel legfeljebb 4-6 lövést lehetett egymás után leadni, ezután legalább két órát hűlniük kellett.

A falkonéták esetében a túlmelegedés csak 8-12, gyors csak egymásutánban leadott lövés után következett be. Ha elegendő volt a hely, egy-egy tüzelőállásba akár két falkonétát is felállíthattak, amik egymást váltva tüzeltek. Így akár hárompercenként is követhették egymást a lövések. A XVI-XVII. század lassabb harci tempójában ez folyamatos tüzelésnek számított.

(Dobó István Vármúzeum)