Jónak lenni csak úgy; önmagáért a jóságért. Mindenféle jutalom, dicséret igénye, az elismerés elvárása nélkül. Ez igaz kifelé – más emberek iránt, és befelé – saját magunk irányába egyaránt. Ha pedig valóban magunkból indulunk ki, akkor érdemes előbb a saját portánkon sepregetni, magunkat megszabadítani minden piszoktól, szennytől, lelki méreganyagtól, és így, patyolat tisztán közeledni másokhoz.
Ha tudunk időt szakítani a pihenésre, a feltöltődésre, akkor másokra is optimálisabban oda tudunk figyelni. Ha magunkról képesek vagyunk megfelelően gondoskodni, akkor elegendő erővel leszünk felvértezve ahhoz, hogy társainkra is kellő figyelmet szenteljünk. Amennyiben az időbeosztás sem esik a nehezünkre, akkor számos lehetőséget megragadhatunk arra, hogy a magunk dolga végzése mellett másoknak is segédkezet nyújtsunk.
Amivel a lélek és a szellem „energiaraktárát” ugyancsak feltölthetjük az az olvasás. Olvasással kielégíthetjük kíváncsiságunkat, tudásszomjunkat, közelebb kerülhetünk egy (aktuális) probléma megoldásához. Ugyanakkor elindulhatunk az önfelfedezés és az önfejlesztés útján is, melyet később a környezetünkben is gyümölcsöztethetünk (pl. újonnan felfedezett, kibontakoztatott képességeink révén).
Tanuljunk meg hálásak lenni mindenért, amink van. Sajnos mára megszoktuk, hogy leginkább az elégedetlenség és a panasz szavai hangzanak el a hála helyett. A „még nincs” és a „majd lesz” epedések között ingázva pedig nem csoda, ha elkeseredés, bánat, ingerlékenység, depresszió, szorongás, irigység, féltékenység és szomorúság köt gúzsba bennünket. Érdemes inkább a legapróbb dolgokban is meglátni az értéket – bizton ott vannak, csak meg kell látnunk, észre kell vennünk azokat. Ilyenkor megtanuljuk más megvilágításba helyezni az életet, melynek következtében a mégoly (sokszor méltatlanul) szürkének nevezett hétköznapok is színt kapnak. Az olyan természetesnek és magától értetődőnek tekintett „vanságokért” is érdemes hálát adni, mint az egészség, a finom és tápláló ételek, a meleg, békés és kényelmes otthon, a szeretetteljes légkör, a minőségi kapcsolatok stb.
Időnként jól esik elcsendesedni. Megszoktuk, hogy ebben a (klisé következik!) rohanó világban attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kinyitjuk a szemünket az esti lepihenésig: nincs megállás. Folyamatosan zaj, zűrzavar, zsongás, kapkodás, figyelmetlenségek és halasztgatások egész garmadája vesz körül bennünket. Ha naponta szakítunk néhány percet az elcsendesedésre (akár meditációval), akkor javíthatjuk a hangulatunkat és a mentális egészségünket egyaránt. Így a szeretteink, barátaink, kollégáink mindig számíthatnak a nyugalmunkra, figyelmünkre, segítségünkre. A napi teendőink folyamán pedig tudatosabbak leszünk, telve pozitív gondolatokkal.
Emlékgyűjtés. Vezethetünk egy naplót, amelybe kizárólag a jó, felemelő, örömteli, inspiráló eseményeket és tapasztalatokat jegyezzük le. Ezeket később valóságos léleküdítő lesz újra átolvasni, hiszen erővel töltenek fel bennünket.
Ha magunkkal jóban vagyunk, ha naponta dolgozunk a lelki békénken, a kiegyensúlyozottságunkon, mindennel és mindenkivel harmóniára törekszünk, örömmel fogunk segíteni bárkinek. Ez válik természetessé számunkra. Nem fogunk mindebben sem megerőltetést, sem muszáj ízt érezni. Bár a „jóság” mindenki erkölcsi szempontjából más lehet, mégis egy bizonyos: a jó ember nem akar másoknak ártani, semmiféle módon sem. A másokkal való tiszteletteljes bánásmód, a megfelelő kommunikációs stílus, a segítőkészség és kedvesség, a jótékonysági cselekedetek, a nagylelkűség, a másokért való tenni akarás vágya mind a jóság megnyilvánulásaiként tarthatók számon.
PROAKTIVdirekt