A kávé a világ egyik legnépszerűbb itala, amelyet több milliárd ember fogyaszt nap mint nap, minden kontinensen. Ahogy a kávéfőzés mikéntje, a kedvelt kávéitalok fajtája, úgy az erre használt eszközök földrészenként, országonként eltérőek. Szerencsére ma már nem csak sokféle alapanyagból, hanem sokféle technológiával működő eszközből is válogathatunk, ha egzotikus tájak kávékultúráját szeretnénk az otthonunkba csempészni.
Néhány klasszikus kávéfőző persze világszerte elterjedt, ilyen a hagyományos automata presszógép, amelyből beszerezhetünk olcsóbb, egyszerűbb, háztartási használatra kifejlesztett eszközöket, a vendéglátásban viszont komoly, esetenként egy jobb autó árával vetekedő gépeket is használnak. Nem meglepő, hogy az első automata kávéfőző az espresszóért rajongó Olaszországból származik, azt egy Angelo Moriondo nevű feltaláló alkotta meg 1884-ben. A gép zárt rendszerben, gőz fejlesztésével hoz létre túlnyomást, amely segít kioldani a kávészemek aromáját.
Szintén Olaszországból származik a közkedvelt kotyogós kávéfőző, vagy ahogy az olaszok nevezik, la Moka. Ezt az 1920-as években dobta piacra Luigi de Ponti, ám igazán népszerűvé pár évvel később Alfonso Bialetti tette. A kotyogós azért lett hamar népszerű, mert drága, nagyméretű gépek helyett ez a könnyen hozzáférhető, egyszerű eszköz elvitte a valódi kávéházi espresso-élményt a háztartásokba is. Ahogy az olaszoknál, úgy Magyarországon is sokak számára ez jelenti a valódi, családi kávézást, felidézve számtalan gyerekkori emléket.
Mára már világszerte elterjedt a kapszulás kávéfőző is, amely nem is csoda, hiszen a kapszulás technológia minden eddiginél könnyebbé teszi a kávékészítést, a gép tisztítását és karbantartását. Köszönhetően annak, hogy a kapszulák gyártásakor őrlés után azonnal vákuumozzák a kávészemeket, azok hosszú ideig megőrzik aromájukat, lehetővé téve, hogy akár minden nap más típusú kávét fogyasszunk, mindig frissen.
De a jó kávéhoz nem feltétlenül van szükség nagy nyomásra és gépekre, egyes helyeken a kávékészítés sokkal ősibb formái maradtak fent. Törökországban és a Balkán-félszigeten például az ibrikben készült kávé számít hagyományosnak a mai napig. Az ibrik egy nyeles, rézből készült edény, amelyben a fűszerekkel és cukorral együtt megőrölt kávét többször egymás után felmelegítik, majd lehűtik. Az így készített italt szűrés nélkül, az ibrikben szervírozzák.
Az egyszerű áztatásos technológián alapszik a hazánkban is egyre népszerűbb french press, vagyis dugattyús kávéfőző is. A french press egy üvegből, fémből vagy hőálló műanyagból készült edényből és egy abba tökéletesen illeszkedő, fém szűrőből áll. Az edényben elkeverjük a kávéőrleményt forró vízzel, majd néhány perc áztatás után a szűrős dugattyú segítségével a zaccot az edény aljára préseljük; a módszer nagy előnye az egyszerűségén túl az, hogy a fém szűrő a filterpapírral ellentétben nem szűri ki a kávéolajokat, így igazán telt, komplex ízű italt kapunk. Nevével ellentétben az eszköz eredete nem egyértelmű, a franciák mellett az olaszok is magukénak vallják. A legvalószínűbb elmélet szerint valóban Franciaországban kezdték használni a 19. század közepén, ám csak az olaszok szabadalmaztatták 1930-ban. A french press ráadásul nem csak kávékészítésre használható, teát, sőt, hideg tejhabot is készíthetünk benne.
Apropó, filteres kávéfőző! A filteres kávékészítés egy drezdai hölgy, Melitta Bentz nevéhez köthető, aki a 20. század elején szabadalmaztatta találmányát, melyre sikeres családi vállalkozást is épített. Frau Bentz nem kedvelte az akkori kávéfőzők által készített, sokszor zaccos, kesernyés italt, tisztább, selymesebb kávét szeretett volna készíteni. Sokféle módszerrel kísérletezett, végül fia, Willi iskolai felszerelését képező itatóspapírból, illetve egy rézedényből állította össze az első filteres főzőt. A filteres kávé azóta is Németország nagy kedvence, a Melitta névre keresztelt cég pedig azóta is családi tulajdonban van, jelenleg a feltaláló unokái vezetik.
Érdekesség, hogy a világ túlsó felén szintén a filteres kávéfőzés lett népszerű, hála a japán Hario cégnek. A Hario eredetileg kémiai kísérletekhez használatos eszközöket gyártott, majd a 20. század közepén rukkoltak elő az üvegből és rézből készült filteres kávékészítő eszközükkel. A harioban történő kávékészítés nagy szakértelmet igényel, fontos a kávé szemcsemérete, a víz hőmérséklete, a vizet pedig többször, kis adagokban adják a kávéhoz, ami valódi szertartássá emeli a kávékészítést.