Szinte mindenkit diagnosztizálnak és kezelnek valamikor az élete során mentális problémával egy idei dán tanulmány szerint. Ami viszont ennél is meghökkentőbb: a vizsgált személyek életén nem csak hogy nem javítottak a kezelések, de látványosan rontottak is rajta. A tanulmány eredménye az elmeegészségügy rendszerszintű hibáira világít rá.
A szóban forgó tanulmány adatai Dánia országos egészségügyi nyilvántartásából származnak, és másfélmillió dán állampolgár véletlenszerű adatait foglalták magukban, 1995 és 2018 között. A tanulmányhoz használt adathalmaz a kórházi kapcsolatokon keresztül minden diagnózist és gyógyszerfelírást tartalmazott, akár az alapellátásban, akár a magánszektorban történtek.
Ez alapján a kutatók szerint annak valószínűsége, hogy egy adott egyénnek élete során pszichiátriai gyógyszereket írnak fel, 82,6% volt (nők esetében 87,5%, férfiak esetében 76,7%) – legalábbis Dániában. Arra pedig, hogy mentális rendellenesség miatt kórházba kerüljenek, 29% az esély (nőknél 31,8%, férfiaknál 26,1%). Ez tehát azt jelenti, hogy akár abba is hagyhatjuk a “mentális betegek” és a “normálisak” közötti biológiai különbségek keresését – mivel ez alapján úgy tűnik, hogy alapvetően szinte mindenki “mentálisan beteg”.
A kezelések után a dolgok csak rosszabbodtak
Ami még a diagnózisok észszerűtlenül magas arányánál is lehengerlőbb, az a pszichiátriai kezelések eredménye: a kezelések után „a mentális problémákkal küzdő egyének nagyobb valószínűséggel tapasztaltak új társadalmi-gazdasági nehézségeket, mint az általános népességből származó kontrollszemélyek [akik sosem kaptak diagnózist]” – írják a kutatók. “Az utánkövetés során nagyobb valószínűséggel váltak munkanélkülivé vagy kaptak rokkantsági ellátást, alacsonyabb jövedelemben részesültek, egyedül éltek, és nem voltak házasok”.
Bár a kutatók ebből a szempontból nem vizsgálták az eredményeiket, erre a jelenségre nem nehéz magyarázatot találni. Például a hangulati problémákra általánosan felírt antidepresszánsokról ismert, hogy életeket derékba törő mellékhatásokat képesek okozni (hallucinációk, agresszió, öngyilkosság), az elvonási tüneteik pedig gyakran lehetetlenné teszik, hogy az emberek abba tudják hagyni a szedésüket. Ugyanakkor egyre több forrás szól arról, hogy pusztán testmozgással is jelentősen javítani lehet az emberek mentális állapotán, kizárva ezzel minden olyan egészségkárosító hatást, melyet az antidepresszánsok vagy más pszichiátriai szerek okoznak.
Nem véletlenül látunk ilyen eredményeket, és nem is először
A kutatók szintén nem veszik számításba, hogy az embereket egész egyszerűen túldiagnosztizálhatják. Azért felelhet meg élete során egyre több ember valamilyen mentális betegség kritériumainak, mert a pszichiátria „bibliája”, a DSM (Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv) minden egyes új kiadása folyamatosan bővíti a mentális rendellenességnek titulált viselkedések amúgy is hosszú listáját – a legfrissebb kiadásban például már 297 különböző “mentális rendellenességet” sorolnak fel. A DSM-5 szövegének 2022-es felülvizsgálata ennél is tovább ment: új mentális “betegséget” hozott létre, az “elhúzódó gyász zavarát”, amely azt jelenti, hogy valaki túl sokáig vagy túl intenzíven gyászol.
És nem is ez az első tanulmány, amely kimutatta, hogy a “mentális rendellenesség” definíciója olyan tág, hogy szinte a teljes népesség megfelel a kritériumoknak. Egy 2020-ban készült új-zélandi tanulmányban a kutatók megállapították, hogy az emberek 86%-a 45 éves korára megfelel legalább egy pszichiátriai diagnózis kritériumainak, és ezen emberek 85%-áról két vagy több diagnózis is felállítható. A lakosság pontosan fele (50%) 18 éves korára teljesíti egy “rendellenesség” kritériumait.
A pszichiátria kézikönyvének szubjektív diagnózisai, melyek az élet egyre több emberi viselkedését kebelezik be, régóta komoly viták kereszttüzében állnak, tudományos és társadalmi körökben egyaránt. Nem csoda, hogy számos orvos, kutató arra hívja fel a figyelmet: ez a diagnosztikai rendszer használhatatlan, és a mentális egészségügyet teljesen új alapokra kellene helyezni.
Címlapfotó: Illusztráció/ ShuttersTock
Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány
