Egerben állítják ki Székely Bertalan Egri nők című híres festményének kisebb változatát, amelyet a magyar kormány egy aukción vásárolt meg.
Hamarosan megcsodálhatjuk városunkban Székely Bertalan Egri nők című legendás festményének egy kisebb változatát, amely nemcsak az egriek, hanem az egész nemzetünk számára kiemelkedő fontosságú, mert a festmény ugyan időben szintén a törökellenes harcok időszakához kapcsolódik, mint a korábbiak, de ezúttal nem gyászol és elsirat, hanem harcra buzdít, mégpedig tömegek szükséges és eredményes összefogásának gondolatával.
Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára kedden Budapesten sajtótájékoztatón közölte: a vásárlással a kormány lehetővé tette, hogy az egyik legismertebb magyar történelmi alkotás kisebb változata, amely korábban magántulajdonban volt, most köztulajdonba kerüljön. Hozzátette: a kormány elővásárlási jogával élve 42 millió forintért vásárolta meg a védett festményt.
Csepreghy Nándor szerint a kép ma is szimbolikus jelentéssel bír és arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarország már számos alkalommal volt védőbástyája Európának.
Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselő elmondta, hogy a festményt az egri Érseki Palotában állítják ki februárban, az érdeklődők ingyenesen tekinthetik meg az alkotást. Kiemelte: az Egri nők című festmény a város szimbóluma is, amely kifejezi a szabadságot, hazaszeretet és a küzdeni akarást.
Kieselbach Tamás galériavezető hangsúlyozta: hosszú évek óta azon dolgozik, hogy az európai rangú, sokszor világszínvonalú magyar műalkotások Európában és a világban is elismertté váljanak. Mindezek mellett a galéria jelentős feladatának tartja, hogy a külföldön rekedt vagy lappangó magyar kincseket visszahozzák az országba.
Székely Bertalan Egri nők című festményének kisebb (74-szer 59 centiméteres) változata 1867-ben készült és még az alkotó életében Ernst Lajos gyűjteményébe került.
Az Egri nők című monumentális (227-szer 176,5 centiméteres) festményt 1867-ben festette Székely Bertalan. Az olajfestményt a következő évben kiállították Egerben, a helyi nőegylet gyűjtést indított a kép megszerzésére. Adományokból két hónap alatt összegyűlt a szükséges összeg, amelyből az egri nők a képet az akkori Magyar Nemzeti Múzeum számára megvásárolták. A nagy méretű kép hátán ma is ott a címke: “Az egri nők ajándékozták 1868. május 5-én”.
A LEGENDÁS FESTMÉNY TÖRTÉNETE ÉS JELENTŐSÉGE
Székely Bertalan festményét 1867-ben Bécsben, 1868-ban pedig a Képzőművészeti Társulat kiállításán vitte közönség elé. 1868 márciusában az egriek is láthatták városunkban.
A festmény mindjárt bemutatását követően kiemelt figyelmet kapott, ám mindez így sem jelentett többet egy-két ezer látogatónál. Ahhoz, hogy a mű beépüljön a kollektív emlékezetbe elengedhetetlen a széleskörű és állandó nyilvánosság. Az Egri nők folyamatos, nyilvános jelenlétét az biztosította, hogy a művet 1868-ban az egri nőegylet megvásárolta a Magyar Nemzeti Múzeum számára.
A Nőegylet Nánási Csernyus Amália vezetésével két hónap alatt összegyűjtötte az adományt, a kép hátán ma is ott a címke: “Az egri nők ajándékozták 1868. május 5-én.” A festmény ettől fogva csaknem megszakítás nélkül része volt a múzeum állandó kiállításának. Az intézményi bemutatás mellett azonban reprodukciók révén is beépült a nyilvános terekbe.
Az 1867-ben megfestett Egri nők új színt jelent történelmi tematikájú képei sorában, elsősorban a tartalmi mondanivaló miatt. A festmény ugyan időben szintén a törökellenes harcok időszakához kapcsolódik, mint a korábbiak, de ezúttal nem gyászol és elsirat, hanem harcra buzdít, mégpedig tömegek szükséges és eredményes összefogásának gondolatával.
A képhez először 1856-ban készített vázlatokat, melyek közül többet tartalmaz az ifjúkori napló. Az itt bemutatásra kerülő, ugyancsak 1856-ból – tehát az elsők közül – való ceruzarajz-vázlaton, még a vízszintes kompozíciós megoldással találkozunk, amely a tömegek egymással vívott ádáz küzdelmének ellentétére épül, és az egyén kiemelésének gondolata még nem kristályosodott ki.
A festmény nem a háromszáz évvel korábbi esemény valamiféle rekonstrukciójának készült; a művészt, mint korabeli leveleiben olvashatjuk, az a probléma foglalkoztatta, hogyan lehetne ábrázolni a túlerő elleni harcot, így jutott el ahhoz a gondolathoz, hogy – úgymond – a “gyönge” nőket állítsa kompozíciójának középpontjába. Az egri asszonyok szerepére egy korabeli történeti munka szerzője, Horváth Mihály hívta fel a figyelmet.
Hogy Székely Bertalan tőle kapta-e az ötletet, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy szerencsés megoldásnak bizonyult a motívumválasztás. A mű mozgósító erővel bírt: amint kiállítják (először Bécsben, majd Pesten, végül Egerben), gyűjtés indul annak érdekében, hogy megvásárolják és közgyűjteménybe kerüljön. Az akció sikerrel jár, s nem érdemtelenül: a csoportkép robusztus központi alakja állja az összehasonlítást Delacroix barikádjának allegorikus párizsi nőalakjával.
(mek.oszk.hu)