Augusztus 11-én éppen tíz éve, hogy elment a „Nagy Nevettető”, Robin Williams, sokak szívében űrt hagyva maga után. Az akkori sajtóhírek kiemelték, hogy a vérében sem alkoholt, sem drogokat nem találtak, „csupán” antidepresszánsokat, melyek a jelek szerint végigkísérték élete utolsó évtizedét. De miért vethetett véget saját életének az, akinek egész lényéből az sugárzott, hogy a nevetés gyógyít?
Robin Williams számára a nevettetés gyakorlatilag a „túlélést” jelentette: gyermekként sokat költözött családjával, s Egyesült Államok-szerte a humora mentette meg a kis Robint attól, hogy új lakhelyein a helyi fiúk eltángálják. A zeneoktatása révén világhírnévnek örvendő New York-i Juilliard School színművészképzőjét látogatja huszonkét évesen 1973-tól, ahol emelt szintű, kétfős osztályba Christopher Reeve-vel jár – aki Superman szerepében válik később filmcsillaggá. Bár szellemességével nem mindegyik tanára elismerését vívja ki, a páratlanul tehetséges Robin Williams tanulmányai végeztével nem a színházat, hanem azt a színpadot választja, ahol sziporkázó humorát s rögtönzőképességét együttesen kamatoztathatja: stand-up show-kban lép föl San Franciscóban és Los Angelesben.
Önálló műsoraival a sikere akkora, hogy őt magát a műfaj megújítójaként jegyzik, a hetvenes évek végén pedig önálló tv-sorozatot kap: az Egy úr az űrből című, helyzetkomikumon alapuló sorozat címszerepében alakíthat földönkívülit. Tündöklő karrierje során több mint száz filmben szerepel: örökké emlékezetes drámai alakításaival világhírnevet és számos díjat, köztük egy Oscart is kiérdemelt.
Sajnos azonban őt sem kerülte el a sikeres hollywoodi színészek sorsa: időről időre a kokain és az alkohol ejtette rabságba. Williams még ezt is humorrá alakította: „Kokain: Isten így közli veled, hogy túl sok pénzt keresel.”
Williamst depresszióval és Parkinson-kórral is diagnosztizálták, melyekre többek között antidepresszánsokat szedett. 2002-ben a „Robin Williams Live on Broadway” című önálló fellépésén az antidepresszánsokat vette célba sokatmondó poénba csomagolva: „Ott vannak ezek a szerek: Zoloft, Prozac. Azt akarom, hogy egyetlen szer foglalja magában mindegyiket. Nevezzük »Fukitolnak«. Semmit sem érzek. Semmit sem akarok tenni. – Fukitol. A kómához legközelebbi dolog, amit valaha átélhetsz.” (A Fukitol a jellemző gyógyszerneveket kifigurázó szó, angolul nagyjából ezt jelenti: „A p*csába mindennel”.)
A boncolási jegyzőkönyv szerint halála napján is kétfajta antidepresszáns, illetve egy Parkinson elleni szer keringett a szervezetében. Holtteste mellett egy doboz Seroquel nevű pszichiátriai szert is találtak, melyből már hiányzott nyolc szem, a receptet pedig csak augusztus 4-én, egy héttel a halála előtt írták fel neki, vagyis épp csak egy pár napja kezdte el szedni. Ez utóbbi egy antipszichotikus szer, ami mellékhatásként öngyilkossági késztetéseket okozhat. Ugyanez igaz a véréből kimutatott egyik antidepresszánsra, a Mirtazapinra is, melyről tíz különböző figyelmeztetést adtak ki gyógyszerhatóságok nemzetközi szinten.
Csak a boncolás után derült ki, hogy a Parkinson-kórra és pszichiátriai zavarokra utaló tüneteit valójában egy „Lewy-testes demencia” nevű betegség okozta (bizonyos fehérjék rakódnak le az idegsejtekre, amelyek többek között mozgás-, viselkedés- és hangulatbeli problémákat okoznak). Azok a tudatmódosító szerek, melyeket feltételezett betegségeire felírtak neki – kiváltképp a Seroquel, amit épp egy héttel korábban kezdett el szedni –, jó eséllyel felelősek lehetnek azért, hogy a Nagy Nevettető végül felakasztotta magát.
A hálószobájában, egy notebookon böngészőoldalak maradtak megnyitva: élete utolsó óráiban betegségek és gyógyszerek után kutatott… Az öngyilkosságát kivizsgálók jelentésében ez áll: „…arra panaszkodott, nem tetszik neki az, ahogyan a gyógyszerei miatt érzi magát”.
Robin Williams nem az első művész, akinek halála pszichiátriai befolyásra vagy „kezelésre” vezethető vissza. Marilyn Monroe, Judy Garland, Ernest Hemingway, Del Shannon, Kurt Cobain, hogy csak néhányat említsünk – mind olyan tehetséges művészek, akiknek korai halálában közrejátszott a segítségnek álcázott, elfuserált pszichiátriai kezelés.
Ideje lenne, hogy ilyen káros befolyásnak több művész élete ne essen hiábavaló áldozatul.
Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR)
Címlapkép: scientificamerican.com