1938. május 31-én indult első útjára és 1942-ben fejezte be országlását a Szent Jobb. A jubileumi évben összesen 22 magyar várost látogatott meg, ahol az aranyvonat nemcsak megállt, hanem az ereklyét abból kiemelték és a városban közszemlére téve tiszteleghettek előtte. Egerbe július 4-én érkezett és abban a rendkívüli megtiszteltetésben volt része az egrieknek, hogy a Szent Jobb a székesegyházban éjszakázott.
A Szent Jobb országlátásának különböző szintű és méretű állomásai voltak. A leglátványosabb, a hivatalos állami és egyházi tényezők mellett több tízezres tömegeket meg mozgató eseményekre inkább a püspöki székvárosokban került sor, ahol – amennyiben több napos volt az út – az ereklye a székesegyházban éjszakázott. Ilyen esetekben a székesegyház volt az ünnepségek középpontja és főpapi mise kísérte a tiszteletadást. Így volt ez Pécsett, Győrött, Szegeden, Nyíregyházán és Egerben.
Az Aranyvonat által érintett állomásokat feldíszítették, a vármegyék határán hivatalos fogadóbizottság várta a vonat érkezését és így kísérték be az ünnepi díszbe öltöztetett állomásokra, ahol a lakosság körmenetben vonult ki az állomásra. A püspöki székvárosokban egy éjszakát, a városokban pár órát, közbenső állomásokon pár percet tartózkodott a Szent Jobb.
Ahol nem állt meg az Aranyvonat, ott megfelelő sebességre lassított, a lakosság pedig térden állva köszöntötte a Szent Jobbot.
Eger ünnepélyes hódolattal készült fel a szent ereklye fogadására. Az ősi katolikus város nem akart elmaradni a magyar történelmi gondolatot őrző szent ereklye iránti hódolat külső kifejezésében sem a többi magyar városok mellett, és méltó fénnyel és ünnepélyességgel kívánta üdvözölni Szent István ősi templomának romjai tövében a szent király csodálatosan épségben maradt jobb kezét. Az ünnepélyes aktusra végül nem a várban, hanem az egri székesegyház előtt az Eszterházy téren került sor.
A rendező bizottság nemcsak az elkerülhetetlenül szükséges anyagi erőket állította elő, hanem megmozgatta a város egész társadalmát is, messze ható szóval hívta Eger és a falvak népét a szent emlék előtti hódolásra.
A bevonulás méltóságát és ünnepélyességét a rendezőség azzal is emelni kívánta, hogy a körmenet útvonalán lévő, tehát a Deák Ferenc utca és főleg az Eszterházy tér házainak tulajdonosait felkérték, hogy a bevonulás idejére lobogózzák fel házaikat, az ablakokat és az erkélyeket pedig szőnyegdrapériákkal díszítsék fel.
A körmenet útvonalát már napokkal ezelőtt feldíszítették Egerben még nem látott szokatlan módon. A virágokkal ékesített pályaudvartól a Káptalan-utcán át az Eszterházy térig hatalmas fehér oszlopokon zászlók százai lengtek, pápai, vármegyei és városi színekkel s a zászlóerdőt az érseki palota súlyos drapériái zárták le, az erkély közepén a Szmrecsányi család címerével. A tér közepén lila és piros szőnyegekkel borított kettős emelvény készül a Szent Jobb s az előkelőségek számára.
Egerben a rendőrség és a mellé beosztott alakulatok már délután 4 órakor kordont vontak a bevonulás útvonala mellett és az Eszterházy- tér oldalainál. Fél ötkor elfoglalták helyeiket a hatóságok, testületek, társadalmi egyesületek képviselői a körmenet rendje szerint a Vasút-utcában és a Deák Ferenc-út végén s már ekkor több ezer főnyi tömeg szorongott a több, mint egy
kilométeres útvonalon a kordon vonala mögött.
Háromnegyed hatkor már a meghívott előkelőségek is megjelentek a pályaudvaron, feltűntek az első díszmagyar ruhák, a hatóságok vezetői zsakettben, cilinderrel, majd a székesfőkáptalan bíbor gallérjai bukkantak fel a fehér karinges papok sora után.
A peronon felállt díszszázad fegyverrel és fővetéssel tisztelgett a főpásztornak, aki ellépett a díszszázad előtt a leterített vörös szőnyegen. A főpásztort karosszék várta az állomáson, de ő mosolyogva tiltakozott és állva várta az Aranyvonat érkezését.
Pontosan hat óra előtt két perccel feltűnt az Aranyvonat fehér apostoli kereszttel és Szent István képével díszített mozdonya az állomás külső épületeinél és lassan és méltóságosan gördült be a pályaudvarra az öt kocsiból álló szerelvény. Az állomás előtti téren kürt harsant és a honvédgyalogezred zenekara a Himnuszt játszotta.
A díszkocsi hatalmas üvegfala lassan szétnyílt, Mészáros János budapesti általános érseki helynök, a Szent Jobb őre főpapi díszben kiszállt a Szent Jobb mellől, kiléptek a festői öltözetű koronaőrök s négy irgalmasrendi pap arannyal szegett fehér dalmatikában lassan leemelte és vállára helyezte a Szent Jobbot tartó, piros bársonnyal letakart emelvényt.
Megindult a hatalmas körmenet. Elől az apródcserkészek címerekkel és lobogókkal, azután a különböző egyesületek, közöttük a Bornemisza cserkészek és a frontharcosok zenekara, a több száz főnyi vegyeskar, a vasutasok pompásan fegyelmezett csoportja, a postások, tűzoltók, iparosok, földműves olvasókörök, teljes díszben a negyedmesterek, a frontharcosok, hadirokkantak, a vitézi szék tagjai, az apácák, szerzetesek, majd a főkáptalan tagjai, mögöttük az érsekfőpásztor, súlyos hermelin palástban.
A Szent Jobb előtt Máriássy László, a koronaőrség parancsnoka haladt, vörösbojtos, elefántcsontfejű bottal, feszes díszlépésben, a szent ereklye mellett a fehér karinges papok, mellettük Heves vármegye küldöttségének pompázó díszmagyarjai, ékköves csattok, kék és fekete bársony és habos-selyem dolmányok és menték gyönyörű színkeveréke, közöttük Hatvan képviselője a máltai lovagrend égővörös díszruhájában s kemény keretül a koronaőrség ezüst alabárdos tagjai, ezüstsujtásos zöld egyenruhában, kordován csizmában, piros bélésű, féloldalra vetett aba- posztó köpönyegben, kucsmájuk mellett nemes kócsaggal.
A menetet a Dobó István 14. honvédgyalogezred díszszázadának ütemes, lassú díszlépése zárta be.
Egy óra hosszáig tartott, míg a körmenet tízezrek áhítata mellett, a város minden harangjának zúgása közben az Eszterházy térre érkezett. A téren felállított megafonokon keresztül dr. Kiss István teológiai tanár tájékoztatta költői veretű szavakkal a közönséget a történtekről.
A térre érkezvén a Szent Jobbot elhelyezték a nemzeti színű lepellel borított külön emelvényen és a méltóságok is elfoglalták helyeiket. A zenekarok a Himnuszt játszották, majd dr. Hedry Lőrinc főispán intézett ünnepi beszédet az egybegyűlt ezrekhez.
Szent Istvánt, a „magyar faj apostolát” magasztalta, majd így figyelmeztette a nemzetet keresztény és nemzeti hivatására: „Hosszú évszázadok küzdelmei és kiontott vérpatakok bizonyítják, hogy e két oldalról állandóan megújuló támadások között sokszor minden elpusztult és megsemmisült, csak az maradt állandó és töretlen, amit Szent István bölcsessége emelt ki a magyar népegyéniségből: a mély vallásos lélek és az államalkotó erő.”
A fényárban úszó Főszékesegyház gyönyörűen kivilágított homlokzati része előtti alsó térségen díszes emelvényen helyezték el a Szent Jobbot. Itt Mészáros János érseki helytartó végzett szertartást. Utána beszédek hangzottak el, majd felajánlási ima következett.
Az ünnepségen az egyesített egri dal- karok és a papnövendékek kara énekelt, a zenekar pedig eljátszotta a Himnuszt. Ezután a Szent Jobbot a főtemplom főhajójában felállított díszemelvényre helyezték és a körmeneti csoportok után a közönség egészen éjfélig tiszteleghetett az ereklye előtt, amely körül az alabárdosok és az egri egyesületek tagjai álltak félórás váltással díszőrséget.
Július 5-én reggel fél 8-kor folytatódott a tömegek felvonulása, fél 9-kor ünnepélyes szentmise volt és utána a Szent Jobbot az országos bizottság által rendelkezésre bocsájtott díszkocsin a díszfogatokra szállt előkelőségek kíséretében az állomásra vitték, ahonnan ünnepélyes búcsúaktus után délelőtt 10 órakor gördül ki az aranyvonat.
Forrás: Eger Vármegyei politikai napilap
