Az október 2-ai népszavazás óta eltelt bő egy hét nemcsak közéleti (merjünk nagyok lenni: történelmi) szempontból, de nyelvészettörténetileg is jelentős “korszakként” vonulhat be történelmünk lapjaira, általános iskolai tankönyveinkbe, értelmező kéziszótárba stb., ezért – Virág elvtárs szavaival élve – nem lennék most a Magyar Tudományos Akadémia kiművelt főinek helyében.
Mert ha már Orbán Viktor tavalyi, (tehát “kellő történelmi” távolságból szemlélhető és értelmezhető) Strasbourgban elmondott migránsbeszéde is megjelenhetett az egyik általános iskolai, Horváth Péter-Istvánovity Márta-féle tankönyvben, könnyen elképzelhető, hogy hamarosan “magánszemélyek” levelei árasztják el a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályát azt javasolva a tudós társaságnak, hogy ugyan vegye már górcső alá édes anyanyelvünk három ronda, igaztalan és indokolatlan szavát: az érvénytelent, az eredménytelent és a titkosat. Ezen fogalmaink ugyanis az elmúlt napok történelmi eseményeinek fényében – minden kétséget kizáróan – újabb, “igazabb” jelentéstartalommal gazdagodtak – állna az indoklásban.
A tudós társaság – meghajolva a “közakaratnak” – talán az érvénytelen (eredeti jelentése: érvény nélküli, nem szabályos, semmis) és az eredménytelen (értsd: eredménnyel, sikerrel nem járó) szavak újradefiniálásával könnyen megbirkózna, hiszen a kormánypártok és a hozzá közeli, hű média olyan kínosan kerülte ezek említését a sikertelen kvóta referendum kapcsán, hogy az MTA-nak csak diszkréten ki kellene hagynia a Magyar Értelmező Kéziszótár következő kiadásaiból, hogy ezek az indokolatlan létjogosultságú szavak végképp az enyészetévé legyenek a politikai emlékezetben.
A titkos szóval (melynek jelentése: csak a beavatottak által ismert, vagy ismeretlenül maradó) már meggyűlne a baja az MTA-nak. A fogalom árnyalását nehezítené, hogy tegnap Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára balga módon a szájára vette a titok szót, ráadásul nem is akármilyen párhuzamot alkalmazva.
Miután ugyanis keresztül vitték a TAO-pénzek titkosításaként elhíresült törvényt (az MSZP szerencsétlen asszisztálásával), Tállai szemrebbenés nélkül kijelentette: az adótitok évtizedes szabályát jobbító(!) szándékkal változtatja meg ez a módosítás, amely hozzájárulhat az adókedvezmények és az ezek alapjául szolgáló juttatások áttekinthetőségéhez(!). Ember legyen a talpán, aki a titkos szót közös nevezőre tudja hozni az áttekinthetőséggel. Persze semmi sem lehetetlen: “négy láb jó, két láb jobb” (copyright by Orwell: Állatfarm).
Ezek után, Örkény István egyik kiváló, “optimista” egypercesét kölcsönvéve, már csak azt kell megvárnunk, hogy pár év múlva a “magyar” szó igévé nemesedjen, amely addigra kellemes jelentéstartalommal minden élő nyelvben felszívódik. A “magyarni” hét civilizált nyelven azt jelenti majd: Ropogós kacsasültet eszem idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin “A csak egy kislányt” húzza a fülembe, franciául pedig annyit tesz: magamat jól leszopni.