Dajka Gábor Gyászfeldolgozás Módszer® Specialistát kérdeztük a halálról, a veszteségről, a gyász folyamatáról és a módszerről.
Annak, aki nem ismer, bemutatkoznál röviden?
Dajka Gábornak hívnak, Egerben születtem és itt is élek immár 36 éve. A vállalkozók marketingszakértőként, tanácsadóként ismerhettek meg, és ezt a szakmát űzöm 2010 óta. A marketing erősen támaszkodik a pszichológiára, így az évek alatt nagyon sokat kellett tanulnom a lélektanról, ami egyre jobban megtetszett. Ennek hatására life és business coach papírt szereztem, majd Gyászfeldolgozás Módszer® specialista lettem.
Mi a halál? Milyen kapcsolatod van vele?
Én különleges helyzetben vagyok, mert gyerekkorom óta kíséri az életemet. Ha kinézek az ablakon, akkor egy temetőt látok. Gyerekkoromban pedig az udvarunk végében találtuk pár csontot is. Nyáron nem telik el olyan hét, hogy ne hallatszódjon be egy temetés hangja. Bár megérint a halál, de mivel már gyerekkorom óta tudom, hogy mivel fog végződni az életem, így nem annyira hat meg az elmúlás. Tudattalanul mindig is úgy éltem az életem, hogy bármikor vége lehet, és vége is lesz, így nem vagyok egy idegeskedő típus, és ahogy csak tudom, kihasználom ezt a rövid időt. Azt csinálom amit szeretek, amiben hiszek.
A két kedvencem idézetem a halálról:
„Élj úgy mint nem akárki, halj meg úgy, mint bárki.” – Hackers (1995) című film
„Valójában nem azért az egy napért kell aggódnunk amikor meghalunk, hanem az összes többiért.” – Dr. House (2004) című sorozat
Miért döntöttél úgy, hogy gyászfeldolgozó csoportot indítasz Egerben?
Mert én azt látom, hogy nagyon sokan küzdenek ki nem mondott, meg nem oldott problémákkal, amelyek befolyásolják a mindennapi működésüket. Szerintem ennek az egyik alapja a magunkban mélyen eltemetett, fel nem dolgozott veszteségeink. Képesek vagyunk akár 10-20 évig elásni a gyászunkat, ami folyamatosan mar belülről addig, míg a többi konfliktusunkkal együtt, a felszínre nem robban. A robbanást pedig meg lehetne előzni, ha folyamatosan tennénk magunkért.
Hogyan kell elképzelni egy ilyen csoportot?
Ez egy kis létszámú csoport, jellemzően 8-12 fővel. Egy ülés másfél, maximum két órán keresztül tart, és összesen nyolcszor találkozunk, hetente egyszer. Létezik 12 hetes csoport is, ami több feladatot tartalmaz mint a nyolc hetes csoport, és itt hetente kétszer is találkozhatunk, hat héten át. A 12 hetes csoportot nyáron tudnám Egerben elképzelni, hiszen nagyobb elköteleződést kíván a csoport és az én részemről is.
Egy ilyen csoport nagyon aktív, a program alatt mindenkinek be kell kapcsolódnia, és a csoport tagjairól szól minden. Van egy-két előadás amit megtartok, és én is beszélek a saját veszteségeimről – csakúgy mint a csoport többi tagja –, de ez egy picike szelete csak a programnak.
Bár azt gondolnánk, hogy egy ilyen csoportba azok jelentkeznek, akikkel valami gond van, de éppen ellenkezőleg. Azok jönnek el és csinálják végig, akikkel valami rendben van.
Van valamilyen szabálya a csoportnak?
Például az összes ülésen fogadalmat kell tennünk arról, hogy az itt elhangzottakat nem visszük ki a csoportból. A 8-12 hét alatt nem fogyaszthatnak alkoholt és más tudatmódosító szert a gyászolók, mert akkor nem fogják feldolgozni a veszteségüket, csak úgy tesznek.
A csoportot több, kisebb csoportra osztom fel, így elkerülhető az, hogy volt párok, barátok, ismerősök, kollégák egymással legyenek. Erre azért van szükség, mert ha az elhunytat mind a ketten ismerték, akkor ne kapjanak egymástól olyan információkat róla, ami nem tartozik a másikra. Illetve egymás érzéseit sem kell tudnia az ismerősnek, hiszen a gyász komplex, gyakran ellentétes érzések kavalkádja.
A teljes őszinteség is nagyon fontos. Egy ilyen csoportban mindenki nyitott és őszinte. Az persze nem baj, ha valaki nem tud azonnal feloldódni és időre van szüksége. Ezt én érezni fogom.
Mit tanácsolsz azoknak, akik éppen gyászolnak, és úgy érzik, hogy nem tudnak továbblépni?
Kérjenek szakembertől segítséget, vagy jöjjenek el hozzánk. Itt szoktam kiírni a következő induló csoport dátumát: https://www.facebook.com/eger.coach