Nyolcvanöt esztendős lett a magyar színjátszás történetének egyik legnagyobb alakja.
Heves megye déli csücskében található Pély, ott látta meg a napvilágot 85 évvel ezelőtt Törőcsik Mari, aki több mint fél évszázada tartó pályafutása alatt hazánk legtöbbet díjazott művésze lett. Már öt éve játszott színpadon és filmen mikor 1959-ben megkapta élete első rangos elismerését, a Balázs Béla-díjat, amit a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenységért ítélnek oda. Törőcsik Mari méltán kiérdemelte ezt a címet, ugyanis ekkora már túl volt a Körhinta (1956), a Külvárosi legenda (1957), az Édes Anna (1958) és a Szent Péter esernyőjének (1958) bemutatóján.
A Törőcsik Marián néven született, ötgyermekes katolikus családban nevelkedett színművésznő szülei pedagógusok voltak és már hatéves korától kezdve iskolába járt. Kiskamaszként sokat látogatta nagyapja falumoziját, ott fogalmazódott meg benne az az ábránd, hogy színésznő lesz belőle. Anyja és nővére példáját követve az egri Szent Orsolya-rend iskolájában tanult, az apácarend feloszlatásakor azonban megszűnt az intézmény és a kis Törőcsik Mari átkerült a békéstarhosi zenei gimnáziumba, ahol országos gépíróbajnokként jelesre érettségizett. 1954-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Egyetem), ahol tanulmányait operett szakon kezdte meg. Még az oklevél megszerzése előtt a Nemzeti Színházhoz szerződött, és nem is játszott 1958 és 1979 között más színház kötelékében.
1979-ben következett a váltás és a Katona József Színház színpadán állt a közönség elé Sztankay István partnereként a Varsói melódiában, mely a magyar színháztörténet egyik sokat emlegetett varázslatos előadása volt. Ezt követően egy évig ő volt a győri Kisfaludy Színház, a városi mai teátrumának művészeti vezetője. 1980-tól mintegy tíz esztendőn át a Mafilm színtársulatához tartozott, 1990 és 1993 között pedig a szolnoki Szigligeti Színház tagja lett. Több kitérőt követően végül 2002-ben tért haza, a Nemzeti Színházba, amelynek azóta is, 17 éve az egyik meghatározó tagja még úgy is, hogy egészégi állapota most nem teszi lehetővé, hogy színpadra álljon. Szellemisége, személyisége és a színház, a nézők és kollégái iránt mutatott alázata azonban a hazai művészvilág megkerülhetetlen alakjává teszi őt.
Pályája során kiérdemelte a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címet, kétszer is megkapta a Jászai Mari- és a Kossuth-díjat, 2019-ben pedig neki ítélték a Kossuth-nagydíjat. Ő volt aki a színészek közül elsőként nyerte el ezt az díjat több évtizedes pályafutása során kimagasló szakmai hozzáértéssel és alázattal megformált alakításai, ikonikus filmfőszerepek és felejthetetlen színpadi figurák sorát felvonultató, kivételesen gazdag művészi életműve elismeréseként.