Az érvénytelen, az eredménytelen és a titkos
Az október 2-ai népszavazás óta eltelt bő egy hét nemcsak közéleti (merjünk nagyok lenni: történelmi) szempontból, de nyelvészettörténetileg is jelentős "korszakként" vonulhat be történelmünk lapjaira, általános iskolai tankönyveinkbe, értelmező kéziszótárba stb., ezért - Virág elvtárs szavaival élve - nem lennék most a Magyar Tudományos Akadémia kiművelt főinek helyében. Mert ha már Orbán Viktor tavalyi, (tehát "kellő történelmi" távolságból szemlélhető és értelmezhető) Strasbourgban elmondott migránsbeszéde is megjelenhetett az egyik általános iskolai, Horváth Péter-Istvánovity Márta-féle tankönyvben, könnyen elképzelhető, hogy hamarosan "magánszemélyek" levelei árasztják el a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályát azt javasolva a tudós társaságnak, hogy ugyan vegye már górcső alá édes anyanyelvünk három ronda, igaztalan és indokolatlan szavát: az érvénytelent, az eredménytelent és a titkosat. Ezen fogalmaink ugyanis az elmúlt napok történelmi eseményeinek fényében - minden kétséget kizáróan - újabb, "igazabb" jelentéstartalommal gazdagodtak - állna az indoklásban. A tudós társaság - meghajolva a "közakaratnak" - talán az érvénytelen (eredeti jelentése: érvény nélküli, nem szabályos, semmis) és az eredménytelen (értsd: eredménnyel, sikerrel nem járó) szavak újradefiniálásával könnyen megbirkózna, hiszen a kormánypártok és a hozzá közeli, hű média olyan kínosan kerülte ezek említését a sikertelen kvóta referendum kapcsán, hogy az MTA-nak csak diszkréten ki kellene hagynia a Magyar Értelmező Kéziszótár következő kiadásaiból, hogy