Április 22-én világszerte a Föld napját ünnepeljük
Ez a nap azonban jóval több, mint egy szimbolikus dátum a naptárban: emlékeztető arra, hogy a környezeti válság nem távoli, elvont probléma, hanem a jelenünk része. A tudományos konszenzus ma már egyértelmű: az emberi tevékenység felmelegítette a légkört, az óceánt és a szárazföldet, a globális felszíni hőmérséklet pedig 2011–2020 között átlagosan 1,1 °C-kal haladta meg az 1850–1900 közötti szintet. Az IPCC szerint a klímaváltozás hatásai már most világszerte megfigyelhetők, a szélsőséges hőhullámoktól a szárazságokon át az árvizekig. A számok önmagukban is riasztók. Az IPCC összegzése szerint 3,3–3,6 milliárd ember él olyan környezetben, amely erősen sérülékeny a klímaváltozás hatásaival szemben, és 2010–2020 között az árvizekhez, aszályokhoz és viharokhoz köthető halálozás a legsérülékenyebb régiókban 15-ször magasabb volt, mint a legkevésbé sérülékeny térségekben. Ez már nem a jövő, hanem a jelen valósága. A környezeti válság másik látványos arca a hulladék és különösen a műanyagszennyezés. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint naponta nagyjából 2 000 szemetesautónyi műanyag kerül a világ óceánjaiba, folyóiba és tavaiba. Évente 19–23 millió tonna műanyaghulladék jut vízi ökoszisztémákba, szennyezve a tavakat, folyókat és tengereket. Ez nemcsak esztétikai vagy állatvédelmi kérdés: a műanyagszennyezés átalakítja az élőhelyeket, gyengíti az ökoszisztémák alkalmazkodóképességét, és közvetlenül érinti az emberek megélhetését, az élelmiszertermelést és a jóllétet is. Magyarország sem kivétel. A HungaroMet hosszú idősorai alapján az éves középhőmérséklet Magyarországon 1,2