Idősek pszichiátriai gyógyszerezése – gyors út a hanyatláshoz
Napjainkban az idősgondozás egyre inkább intézményi keretek között zajlik. Családok ezrei bízzák szeretteiket szociális otthonokra és egészségügyi intézményekre abban a reményben, hogy ott szakszerű, emberséges ellátásban részesülnek – olyanban, amilyet maguk is biztosítanának, ha lehetőségük lenne rá. Mégis túl gyakran történik meg, hogy az otthonba került idős embernek olyan szereket kezdenek adagolni, melyektől az állapota azután drámai romlásnak indul, és akár idő előtti halálához vezet. Nem ritka jelenség manapság, hogy az idősek törődő gondozása helyett a „kezelés” kerül előtérbe. Ennek egyik legaggasztóbb formája a pszichiátriai hatású, tudattompító gyógyszerek rutinszerű alkalmazása. Ezek a szerek gyakran nem terápiás célt szolgálnak, hanem az intézményi működés „egyszerűsítését”: a nyugtalan, figyelmet igénylő idős emberek így rövid időn belül passzívvá, vagyis „kezelhetőbbé” válnak. Az eredmény jól látható: korábban aktív, kommunikáló emberek napok alatt kábult, apatikus állapotba kerülnek. A túlzott vagy indokolatlan gyógyszerhasználat nemcsak a szellemi képességek gyors hanyatlásához vezethet, hanem súlyos fizikai következményekkel is járhat – beleértve az állapotromlást, felfekvéseket és a korai halálozást. A probléma nem korlátozódik az idősotthonokra. Hasonló jelenségek figyelhetők meg kórházi, különösen pszichiátriai osztályokon is. Nem egy esetben fordul elő, hogy egy önellátásra képes idős ember saját lábán érkezik az intézménybe, majd néhány napos gyógyszeres kezelést követően már mozgásképtelenné válik, nem ismeri fel hozzátartozóit, és általános állapota