depresszió

A téli hónapok minden évben próbára teszik lelkierőnket: sötét és hideg van, kevesebbet vagyunk a szabadban, és kevesebbet látjuk a napot. Sokunk számára az ünnepek eleve feszültséggel járnak, a fűtésszezon beköszöntével pedig az egekbe szökő rezsiköltségek sem teszik könnyebbé az életünket. Minden adott tehát ahhoz, hogy az ember maga alatt legyen, és azt gondolja, hogy valami nincs rendben vele. Az évnek ebben a szakában sokat lehet hallani az úgynevezett „téli depresszióról”, ami a tél beköszöntével kezdődik, és tavasszal elmúlik. Sokan éppen emiatt fordulhatnak ilyenkor orvoshoz vagy pszichiáterhez, azt feltételezve, hogy „betegségükre” segítséget kaphatnak a sötét és hideg időszak átvészelésében. Ezzel kapcsolatban két rossz hír is van: a depresszió bármely fajtáját (csak úgy, mint az összes többi pszichiátriai kórképet) mind a mai napig csupán a felsorolt tünetek alapján diagnosztizálják, mert semmilyen tényleges orvosi vizsgálat nem létezik arra, hogy kimutassák. A másik szomorú tény, hogy a depresszió kezelése döntő többségben antidepresszáns és nyugtató szerek felírásából áll, melyeket aztán folyamatosan szednie kell a „páciensnek”. Ezekről a tablettákról gyakran állítják, hogy ma már biztonságosak, enyhe mellékhatásaik vannak és nem okoznak függőséget. Mégis, számtalan kutatás és személyes tapasztalat azt mutatja, hogy esetenként igen súlyos mellékhatásokkal járhat a szedésük. Abbahagyni pedig sokak számára egyenesen lehetetlennek tűnik: olykor akár

A téli hónapok minden évben próbára teszik lelkierőnket: sötét és hideg van, kevesebbet vagyunk a szabadban, és kevesebbet látjuk a napot. Sokunk számára az ünnepek eleve feszültséggel járnak, a fűtésszezon beköszöntével pedig az egekbe szökő rezsiköltségek sem teszik könnyebbé az életünket. Minden adott tehát ahhoz, hogy az ember maga alatt legyen, és azt gondolja, hogy valami nincs rendben vele. Az évnek ebben a szakában sokat lehet hallani az úgynevezett „téli depresszióról”, ami a tél beköszöntével kezdődik, és tavasszal elmúlik. Sokan éppen emiatt fordulhatnak ilyenkor orvoshoz vagy pszichiáterhez, azt feltételezve, hogy „betegségükre” segítséget kaphatnak a sötét és hideg időszak átvészelésében. Ezzel kapcsolatban két rossz hír is van: a depresszió bármely fajtáját (csak úgy, mint az összes többi pszichiátriai kórképet) mind a mai napig csupán a felsorolt tünetek alapján diagnosztizálják, mert semmilyen tényleges orvosi vizsgálat nem létezik arra, hogy kimutassák. A másik szomorú tény, hogy a depresszió kezelése döntő többségben antidepresszáns és nyugtató szerek felírásából áll, melyeket aztán folyamatosan szednie kell a „páciensnek”. Ezekről a tablettákról gyakran állítják, hogy ma már biztonságosak, enyhe mellékhatásaik vannak és nem okoznak függőséget. Mégis, számtalan kutatás és személyes tapasztalat azt mutatja, hogy esetenként igen súlyos mellékhatásokkal járhat a szedésük. Abbahagyni pedig sokak számára egyenesen lehetetlennek tűnik: olykor akár

A téli hónapok minden évben próbára teszik lelkierőnket: sötét és hideg van, kevesebbet vagyunk a szabadban, és kevesebbet látjuk a napot. Sokunk számára az ünnepek eleve feszültséggel járnak, és a világjárvány után most aggódhatunk a rezsiválság és az élelmiszerárak miatt is. Minden adott tehát ahhoz, hogy az ember maga alatt legyen, és azt gondolja, hogy valami nincs rendben vele. Az évnek ebben a szakában sokat lehet hallani az úgynevezett „téli depresszióról”, ami a tél beköszöntével kezdődik, és tavasszal elmúlik. Sokan éppen emiatt fordulhatnak ilyenkor orvoshoz vagy pszichiáterhez, azt feltételezve, hogy „betegségükre” segítséget kaphatnak a sötét és hideg időszak átvészelésében. Ezzel kapcsolatban két rossz hír is van: a depresszió bármely fajtáját (csak úgy, mint az összes többi pszichiátriai kórképet) mind a mai napig csupán a felsorolt tünetek alapján diagnosztizálják, mert semmilyen tényleges orvosi vizsgálat nem létezik arra, hogy kimutassák. A másik szomorú tény, hogy a depresszió kezelése döntő többségben antidepresszáns és nyugtató szerek felírásából áll, melyeket aztán folyamatosan szednie kell a „páciensnek”. Ezekről a tablettákról gyakran állítják, hogy ma már biztonságosak, enyhe mellékhatásaik vannak és nem okoznak függőséget. Mégis, számtalan kutatás és személyes tapasztalat azt mutatja, hogy esetenként igen súlyos mellékhatásokkal járhat a szedésük. Abbahagyni pedig sokak számára egyenesen lehetetlennek tűnik: olykor akár

Nyugtatókat, antidepresszánsokat és megannyi más tudatmódosító szert szedünk, miközben nem is gyanakszunk rá, hogy szélmalomharcot vívunk a mentális jóllétünkért: egy új felmérés szerint kedvenc készételeink jelentősen leronthatják mentális állapotunkat. Miközben a pszichiátria évtizedek óta azt sulykolja, hogy a mentális zavarok az agy betegségei, amiket kémiai anyagokkal kell helyreállítani, a problémák nagy részének oka végig ott lehetett a szemünk előtt.A különféle reggeliző pelyhek, csipszek, csokis kekszek, gyümölcsjoghurtok, margarinok és szendvicskrémek, cukorkák, energiaitalok és még jó néhány azonnal fogyasztható étel manapság olyan szinten része az életünknek, hogy sokan el sem tudnák képzelni a napjainkat nélkülük. Az senki előtt nem titok, hogy ezek nem épp a legegészségesebb táplálékaink, de mivel a feliratok gyakran kecsegtetnek olyan előnyökkel, mint a hozzáadott vitaminok vagy a kalciumtartalom, ezért eszünkbe sem jut gyanakodni, hogy sokkal több kárt okozhatnak, mint hasznot. Egy október elején publikált nagyszabású felmérésből viszont az derült ki, hogy ezek az úgynevezett ultra-feldolgozott ételek bizony több mindenért is felelőssé tehetőek, mint a magas vércukor vagy az elhízás.A Sapien Labs nevű non-profit szervezet összesen közel 300.000 emberről gyűjtött össze adatokat egy átfogó kérdőív segítségével, melyben rákérdeztek, hogy a kitöltők milyen gyakorisággal fogyasztanak ultra-feldolgozott ételeket, milyen az általános mentális állapotuk (47 különböző szempont alapján), illetve milyen gyakran végeznek testmozgást és mennyi