Törőcsik Mari

Elhunyt Törőcsik Mari

85 évesen hosszú betegség után hunyt el a legendás színésznő. Péntek hajnalban, hosszú betegeskedés után, életének 86. évében elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja - tudatta a Nemzeti Színház társulata. Törőcsik Marit a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. A legendás színésznő egészsége az elmúlt években nagyon megromlott. 2016 októberében két hetet töltött kórházban, akkor a tüdejével voltak gondok. 2017 januárjában megint rosszul lett, a szombathelyi Markusovszky Kórházba szállították, légzését sokáig gépek segítették, mesterségesen kellett táplálni, az év őszén pedig tüdőgyulladást is kapott.  2018 januárjában egyéves kezelés után engedték haza, de nem Budapestre, hanem egy állandó ápoló kíséretében Velembe költözött, hogy megerősödjön. Az elmúlt éveket is a faluban töltötte, a világjárvány kitörése óta szerettei leginkább telefonon tartották vele a kapcsolatot. Pályája Törőcsik Mari 1935. november 23-án született Pélyen. 1958-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját rögtön a budapesti Nemzeti Színházban kezdte, ami különlegességnek számított, hiszen a fiatalokat első éveikben vidéki színházak szerződtették. Az igazi elismerésre 1968-ig kellett várnia: ekkor mutatták be a Varsói melódia című darabot. A Nemzeti Színháznak 1979-ig volt állandó tagja. 1979 és 1980 között a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője, tíz évig -

85. SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPELTE TÖRŐCSIK MARI NOVEMBERBEN

Nyolcvanöt esztendős lett a magyar színjátszás történetének egyik legnagyobb alakja.  Heves megye déli csücskében található Pély, ott látta meg a napvilágot 85 évvel ezelőtt Törőcsik Mari, aki több mint fél évszázada tartó pályafutása alatt hazánk legtöbbet díjazott művésze lett. Már öt éve játszott színpadon és filmen mikor 1959-ben megkapta élete első rangos elismerését, a Balázs Béla-díjat, amit a mozgókép területén kifejtett kiemelkedő alkotótevékenységért ítélnek oda. Törőcsik Mari méltán kiérdemelte ezt a címet, ugyanis ekkora már túl volt a Körhinta (1956), a Külvárosi legenda (1957), az Édes Anna (1958) és a Szent Péter esernyőjének (1958) bemutatóján. A Törőcsik Marián néven született, ötgyermekes katolikus családban nevelkedett színművésznő szülei pedagógusok voltak és már hatéves korától kezdve iskolába járt. Kiskamaszként sokat látogatta nagyapja falumoziját, ott fogalmazódott meg benne az az ábránd, hogy színésznő lesz belőle. Anyja és nővére példáját követve az egri Szent Orsolya-rend iskolájában tanult, az apácarend feloszlatásakor azonban megszűnt az intézmény és a kis Törőcsik Mari átkerült a békéstarhosi zenei gimnáziumba, ahol országos gépíróbajnokként jelesre érettségizett. 1954-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Egyetem), ahol tanulmányait operett szakon kezdte meg. Még az oklevél megszerzése előtt a Nemzeti Színházhoz szerződött, és nem is játszott 1958 és 1979 között más színház kötelékében. 1979-ben következett a váltás és a Katona József Színház színpadán állt a