Több ponton is sántítanak azok a nyilatkozatok, melyeket a várpalotai magánkórház tett annak a férfinak a halálesete ügyében, aki a pszichiátriai osztályukon halt meg néhány nappal ezelőtt. Az idős férfit lekötözték, és családja szerint csaknem kiszáradt, ám életét még az sem mentette meg, hogy a család a nyilvánossághoz fordult. Nem ez az első ilyen eset: 2016-ban a dunaújvárosi kórházban vesztette életét egy 21 éves fiú, hasonlóan méltatlan körülmények között. A mostani ügyben több szerv is vizsgálódik, miközben olyan nemzetközi hatóságok, mint az ENSZ, a pszichiátriákon alkalmazott kényszer minden formájának beszüntetését sürgetik.
Az idős férfit mind a négy végtagjánál fogva az ágyához kötözték, ám a kórház nyilatkozata szerint ezzel minden rendben volt, saját belső vizsgálatuk szerint – ahogy az ilyen esetekben mindig lenni szokott – senki nem sértett meg semmilyen szabályt. Ennek ellentmondanak a következők:
– A férfi „emelt szintű ellátásban” részesült, amiért a család 40 napra 440 ezer forintot fizetett a kórháznak. Ez az ellátás a kórház saját honlapja szerint fokozott odafigyelést jelent, ehhez képest a kórház igazgatójának nyilatkozata szerint az ügyeletes orvos csak 6-tól 16 óráig tartózkodik személyesen a kórházban.
– Az egészségügyi törvény szerint a kórházban a napi munkarenden kívül ügyeletes orvosnak kell rendelkezésre állnia, hogy sürgős esetben azonnal ellátást nyújthasson.
– A férfit a hatályos jogszabály alapján csak akkor kötözhették ki, ha állapota veszélyeztetőre fordult, ekkor viszont értesíteniük kellett volna a bíróságot, hogy ún. bírói szemlére kerüljön sor. Ez viszont, úgy tűnik, nem történt meg.
Az eset felkeltette az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű emberjogi szervezet figyelmét is, amely a pszichiátriákon történő jogsértések, károkozások kivizsgálásával foglalkozik.
A jogvédők szerint számos tisztázandó pont van még ebben az ügyben, hogy meg lehessen állapítani a felelősséget a férfi halálának ügyében. Így például kérdés az is, milyen pszichiátriai szereket adtak az idős embernek, ezek között lehetett ugyanis olyan, amit idős, legyengült ember nem kaphat, mégis rendszeresen adják időseknek a pszichiátriákon.
Sajnos ez az ügy egyáltalán nem egyedi. 2016-ban a 21 éves D. Árpádot édesanyja vitte a dunaújvárosi kórházba rosszullét miatt; ott a pszichiátrián helyezték el megfigyelésre.
Másnap családja a fiút a zárt osztályon találta meg, kikötözve, bepelenkázva, önkívületi állapotban – a családját sem ismerte meg. Rémült édesanyját a személyzet megnyugtatta, hogy minden rendben, ez a kezelés része. Másnap reggel az anya hívást kapott a kórházból: a fia meghalt. A haláleset miatt a család több milliós kártérítésben részesült a kórháztól.
Az eset felhívja a figyelmet arra, hogy tavaly ősszel az ENSZ és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) együtt fogalmaztak megjelentést arról: ideje véget vetni mindenfajta kényszerítő gyakorlatnak a pszichiátriákon.
A dokumentum így írt:
„A kényszerítés mind a fizikai, mind a lelki egészség szempontjából káros…. Amikor a mentális egészségügyi szolgáltatásokban erőszak, kényszerítés és visszaélések történnek, a szolgáltatás nemcsak hogy nem segít az embereken, hanem az eredeti nehézségeket súlyosbítja azzal, hogy a szolgáltatást igénybe vevő embereket újratraumatizálja.” Az útmutató szerint „a kényszerítő gyakorlatoknak és az intézményi elhelyezésnek véget kell vetni, és azokat olyan közösségi alapú szolgáltatásokkal és támogatásokkal kell felváltani, amelyek lehetővé teszik az emberi jogok teljes körű gyakorlását.”
A jogvédők panasszal fordultak a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz és a rendőrséghez – akik jelenleg az ügyben vizsgálódnak –, felhívva a figyelmüket azokra a pontokra, melyeket az ügyben mindenképpen meg kellene vizsgálni.
Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR)
Nyitókép: Illusztráció/ Bernard Van Berg / EyeEm / Getty Images