Fotó: Kovács Kati rajongói oldal
Fotó: Kovács Kati rajongói oldal
Október 25-én ünnepelte Kovács Kati 72. születésnapját. E jeles évforduló alkalmából egy korábbi interjúnkkal tisztelgünk az egri születésű Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas legendás művésznő előtt.

A művésznőnek nem lehet elég hálás városunk, hiszen több mint 50 éve, pályája kezdetétől öregbíti Eger jó hírét. Miből táplálkozik ez az erős elkötelezettsége?

Aki valamelyest ismer engem, az elmúlt évtizedek alatt valóban megtapasztalhatta, hogy mindig, mindenhol emlegettem Egert, mindig megemlékeztem arról, honnan jöttem, hova tartozom. Soha nem fogom elfelejteni, megtagadni szűkebb pátriámat, mert Egerben nőttem fel, ott végeztem iskoláimat, ráadásul a Gárdonyi Géza Gimnázium tanári kara tette lehetővé, hogy elindulhassak a Ki Mit Tud-on. Nekik köszönhetem az első televíziós fellépésemet is: 1964-ben az egri Park Hotel avatóján rengeteg értékes díjat nyertem Egernek egy városok közötti vetélkedőn. Az iskolában kitűnő oktatóim voltak, többek között például Habis és Csányi tanár úr személyében. Átszőtte egész életemet Eger, ezért “önként és dalolva” emlegetem a mai napig.

Ha már a “dalolásnál”, éneklésnél tartunk, számos dalát áthatják az egri emlékek.
 
Valóban, legsikeresebb dalaim önéletrajzi ihletésűek, ott van például a “Napfényes álom” című világslágerem, amelynek dalszövegét, magam írtam és kifejezetten Egerről szól. De a “A Régi ház körül”, az “Úgy szeretném meghálálni”, és az “Isten hozzád, kedves városom” is Egert idézi. A fesztiválgyőztes “Újra otthon” című dalom szövege még az ötös iskolát, a vele szemben lévő református templomot és a Dobó teret is említi: “Ott a templom, ott a nagy tér, ott az első iskolám”. Talán kevesebben tudják, de a az országos slágerré vált dalaimba az egész életemet beleírta az egyik legzseniálisabb szövegíróm, Szenes Iván. Manapság rengeteg fiatal énekli a dalaimat, anélkül, hogy ezt sejtenék.
Gyönyörű, karakteres hangjával, hatalmas, négy és fél oktávnyi hangterjedelmével operaénekes is lehetett volna. Nem kacérkodott soha a gondolattal?

Igazából én nem akartam sem énekes, sem színész lenni, minden csak úgy jött, kényeztetett a sors. Mindig mások választottak ki, először a “Ki Mit Tud”-on, Táncdalfesztiválon, aztán jött egy filmrendező, hogy játsszak el egy szerepet. Tulajdonképpen én csak elfogadtam a sors ajánlatait, és mondhatom, nem jártam rosszul. Az operaénekesi pályával kapcsolatban is az az igazság, hogy először  az egri zeneiskola akkori igazgatónénije jegyezte meg, aki zongora mellett skáláztatott, hogy ezzel a hanggal operát kell énekelni. Bár a mai napig nagyon szeretem az operákat, élvezettel hallgatom az áriákat, mindig is közelebb álltak hozzám a könnyűzenei műfajok, mert nagyon nehéznek és nagyszerű kihívásnak tartottam a rekedtes hangon való popéneklést. Egyébként volt olyan televíziós műsor Kalmár Tibor rendezésében, amelyben mi popénekesek, Koós Janival, Cserháti Zsuzsával operarészleteket adtunk elő, neves operaénekesek pedig a mi dalainkat énekelték. Végigkísérte tehát az életemet az opera, meghatározó volt számomra az is, hogy Édesanyámnak például nagy kedvence volt a Peer Gyntből Solveig dala, amely az egyik albumon is szerepel és én írtam hozzá a dalszöveget. Schubert Ave Mariájának Adagioját pedig a húgom kedvéért énekeltem el, amihez szintén én alkottam szöveget. Hála Istennek eklektikussá sikeredett az életem, a pályám, így a kritikusok nem tudtak fogást venni rajtam. Sokszor mondták is, hogy az egri kislányt lehetetlen beskatulyázni. Sokszínűségemért természetesen sokat köszönhetek dalszövegíróimnak is, többek között Szenes Ivánnak, G. Dénes Györgynek, Horváth Attilának, Demjén Ferencnek, Sztevanovity Dusánnak és még sorolhatnám. Nagyon sok sikerdalomhoz magam is írtam szöveget és hiszem azt, hogy a popköltészet igazi kincs, a popdalok olyanok, mint a szobrok, igazi műalkotások, csak márvány helyett hangból, szóból állnak.

Minden idők egyik legsikeresebb magyar énekesnője a Művésznő, aki meghatározó zenekarokkal (Illés, Omega, Metro, Express, Bergendy, Tolcsvay-trió, Hungária, LGT, Universal, Fonográf, V’Moto-Rock) dolgozott együtt.

Igen, sok-sok éven át alkottunk együtt az említett zenekarokkal, szerencsés helyzetben voltam, mert én szerettem őket, ők szerettek engem, és nemcsak emberileg, hanem zeneileg is közel álltunk egymáshoz, ami ritka dolog. De ne csak együtteseket említsünk, hiszen több lemezt készítettem Demjén Ferenccel és sokat dolgoztam Szörényi Leventével is. Leventével nemcsak lemezt készítettem, de jó barátságban is vagyunk a mai napig, és elvállaltam Réka szerepét az Attila, Isten Kardja című rockoperájában, illetve Sevillában és Barcelonában Saroltot is eljátszottam Az István, a királyban.

62671_852024948194694_8273561026875714269_n   10339699_844601028937086_6449123532839460257_n1514429_849076035156252_1800418666678138881_n
Korábban említett sokoldalúságát, műfaji sokszínűségét bizonyítják emlékezetes filmszerepei is.
 
Amelyre kifejezetten büszke vagyok, az az, hogy én lehettem Sándor Pál “Miss Arizona” című filmjében Hanna Schygulla énekhangja, aki Marcello Mastroianni partnere volt. Nehéz feladat volt, de az énekesi pályám és korábbi színészi tapasztalataim sokat segítettek. Talán kevesebben tudják, de más szinkron szerepem is volt még, ezek közül kiemelném az “Elza kölykei”-t és a “Hugó a Viziló”-t. Szinkronszerepeim dalszövegírói vénámat hozták elő, ugyanis gyakran alakítgattam saját szájízem szerint egy-egy szerep szövegét. Az is nagy öröm és büszkeség számomra, hogy Jancsó Miklóssal és feleségével Mészáros Mártával, az első magyar női rendezővel készített filmjeinket külföldi országokban, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban is vetítették. Soha nem akartam színész lenni, mégis több, mint tíz játék- és tévéfilmben szerepeltem
 
     1779090_654008664662991_2116845364_n  10405564_711432222253968_7542499070282992330_n
A humor műfaja is nagyon közel áll a művésznőhöz, rengeteget szerepelt együtt Hofi Gézával és Koós Jánossal.
 
Ha jól tudom, Hofi Géza nem nagyon dolgozott rajtam kívül más női előadókkal, engem valamiért nagyon szeretett. Én mindig lelkes rajongója voltam, és vagyok most is, rengeteget idézgetek tőle. Valójában én nem tudtam, hogy jó humorérzékem van, a Géza és a Jani vezettek rá erre. Az külön szerencse, ha egyaránt van zenei és humorérzéke az embernek, egy plusz ajándék a sorstól. Nem voltam ilyen szerencsés a főzés tudományával (nevet), őszintén megmondom, csapnivaló szakácsnő vagyok. Talán azért, mert miután 20 éves koromban megnyertem a Ki Mit Tud-ot, majd egy évre rá a Táncdalfesztivált az életem folyamatos utazással, autóvezetéssel telt. Gasztronómiával kapcsolatos élményeim szinte abban merültek ki, hogy évtizedeken keresztül az egyik kezemben szendvicset szorongattam, a másikkal meg kormányoztam az autót.
 

10301198_686967198033804_9156822879702598886_n   kovacskati  kovacs_kati01

Úgy tíz évvel ezelőtt be akarta fejezni a pályafutását. Szerencsére nem így történt, megosztaná velünk, hogy miért fontolgatta visszavonulását?

Akkor egy szomorú fordulóponthoz érkezett a magyar zeneipar: a dalszerzők és a szövegírók nem írtak többé dalt lemezre, albumra, mert sem erkölcsileg, sem anyagilag nem hozott számukra elismerést. Ez a tendencia folytatódik ma is, gyakorlatilag eltűntek a zenei cd-k, dvd-k. Mivel nem születtek új lemezek, úgy éreztem becsődölt a zenei világ, nincs értelme folytatni. Kiábrándító az is, hogy a mai fiatal előadók, nem törekszenek új számok elkészítésére, helyette inkább például többek között az én gyöngyszemeimet “kölcsönzik” (finoman fogalmaztam). Meggyőződésem, hogy egy énekesnek szüksége van saját dalra, vagyis hogy ne mások dalait énekelje elsősorban. Én minden dalom születésénél ott voltam, említettem, hogy sokakhoz én írtam a szöveget is. Szerintem akkor válik valaki igazi énekessé, ha nem másol, hanem alkot.

Az MTVA A Dal című műsorában is segítette a fiatalokat, igaz csak rövid időre lett zsűritag.

Rá kellett jönnöm: a zsűrizés és a tehetségkutató versenyek sajnos nem az én világom. Egyrészt túl tapintatosan fogalmaztam a műsorban és túl  kíméletes voltam a versenyzőkkel, másrészt nem tudtam azonosulni azzal, hogy szinte csak idegen nyelven írt dal születik. Én kötelezővé tenném, hogy minden eurovíziós dalfesztiválra szánt dalt magyarul is megírjanak és előadjanak. Őriznünk, ápolnunk kell a magyar nyelvet.

Hálistennek arra a bizonyos visszavonulásra nem került sor, és a művésznő mai napig folyamatosan járja az országot, koncertezik.

Nem panaszkodhatom, tele a naptáram, rengeteg koncertünk lesz mostanában is. Az énekesi pályám egyik legvonzóbb része, hogy állandóan vezethetek, mindennap új embereket és helyszíneket ismerhetek meg. Imádok fotózni is, és egy-egy koncerthelyszínen megtekintem a helyi nevezetességeket és gyakran csodálatos épületekkel találkozom (valójában én építész akartam lenni, csak szerencsére a matematika nem volt az erősségem). Visszatérve a koncertekre: előadóművész nem létezhet közönség nélkül és ez fordítva is igaz. Én ezt annyira komolyan veszem, hogy még soha nem maradt el koncertem. Egyébként minden egyes koncert számomra egy élő önéletrajzi vallomás, amely 100 új albummal felér. 

1925059_654656174598240_1709867073_n