Hetvenöt éve, 1943. január 12-én a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája – köztük kétezer egri katona – halt hősi halált, amikor a szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban indította meg támadását.
A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én, 30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat és 8-12 kilométer mélyen hatoltak előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törték át a védelmet.
A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal ezen részén állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta. Jány Gusztáv vezérezredes ragaszkodott a parancshoz, jóllehet ha már január 15-én elrendeli a visszavonulást, a hadsereg egy részét talán megmenthette volna.
A magyar katonáknak az orosz és a német katonákhoz képest hiányos felszerelésben (azonban az akkor itthon rendelkezésre álló legjobb fegyverzettel látták el őket, tehát nem igaz, hogy az akkori magyar vezetők “koncként” dobták oda a magyar katonákat), többszörös túlerővel szemben, fagyban, embertelen körülmények között kellett tartani magukat.
Január 16-ára a három részre szakított 2. magyar hadsereg arcvonala felbomlott. A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg zöme 1943. január 24-én “vált ki az arcvonalból”, a III. hadtest azonban csak február 2-4. között tudott kitörni a szovjet gyűrűből.
Egerből mintegy háromezer katona vett részt az ütközetben az egri magyar királyi „Dobó István” 14. honvéd gyalogezred tagjaként. Közülük kétezren adták vérüket a hazáért.
“… az ezred minden tagja nevében ünnepélyesen ígérem, hogy dicső őseinkhez méltóan, bátran és hősiesen fogunk harcolni, és Eger város falai közé győztesen, dicsőségesen fogunk visszatérni.
Közös küzdelmünkhöz Isten áldását kérem. Még egyszer köszönöm az ezred iránt megnyilatkoztatott őszinte szeretetet. Az Isten óvja és segítse Heves vármegye és Eger város hazafias, derék, becsületes polgárait.”
– hangzottak a frontra indulás előtt a 14-esek parancsnokának a később hősi halált halt, vitéz Mike József ezredesnek a szavai 1942. június 20-án, a Dobó (akkor Kossuth téren)
A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az emberveszteségét 93 500 főre, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik, az elesettek, megsebesültek és fogságba kerültek pontos száma sem ismert.