Párbaj helyett valójában összefog Eger és Szekszárd a bikavérért

 

A két borvidék borászai együtt dolgoznak azért, hogy újrapozícionálják ezt a tradicionális magyar bortípust. Idén március 3-án rendezik meg Budapesten az Eger-Szekszárd Bikavér Párbajt, ahol a borászoktól személyesen is megtudhatjuk, hogy mit gondolnak a bikavér jelenéről és jövőjéről. 

 

A nemzetközi bortrendek azt mutatják, hogy a borkedvelők megunták már az ún. világfajtákat. Egy cabernet vagy egy chardonnay kevésbé kelti fel a rendszeres borfogyasztók érdeklődését, és inkább a kuriózumnak számító helyi bortípusokat, szőlőfajtákat keresik. Ez a piaci trend kifejezetten kedvező egy olyan vörös házasítás számára, mint a bikavér, amely kizárólag az Egri és a Szekszárdi borvidéken készíthető, ráadásul egy nemzetközileg kevésbé ismert fajta, a kékfrankos alkotja a bikavérek gerincét. Honnan indult és merre tart a bikavér?

A 19. században a bikavér még nem egy konkrét bortípusra utalt, akkor még a hosszú héjon áztatás miatt kapott mélyvörös színe miatt nevezték így. Ekkor a különböző szőlőfajtákat együtt szüretelték, és együtt is dolgozták fel. Csupán a filoxéravész után kezdték el a szőlőket fajtánként külön telepíteni, és az így megváltozott feldolgozásnak köszönhetően emelkedett a bikavér minősége. A szocializmus tömegtermelése azonban nagy károkat okozott ezen a téren, és ez még sokáig éreztette a hatását. Ezek ösztönözték arra a két borvidéket, hogy még a hatályban lévő bortörvénynél is szigorúbb termékleírásokat készítsenek, és így adják vissza a bikavér elmúlt évtizedekben megtépázott renoméját.

Az egri és a szekszárdi bikavérek pont annyira hasonlóak, mint amennyire különbözőek. Az egységes összkép meghatározásának közös alapja volt, hogy kékfrankos szőlőfajtára épüljön a bor, és a minőségvédelem céljából mind szőlészeti, mind borászati technológia szempontjából szabályozzák a bikavér készítésének folyamatát. Azonban a fajták széles skálája és a lehetőség, hogy a borászatok megmutassák egyedi stílusukat, mégis kellően változatos borokat eredményez mindkét borvidékről. Szekszárdon tavaly már 50 százalékra nőtt a kékfrankos és a kadarka összaránya a bikavérben, és Egerben is tervezik a Kárpát-medencei fajták arányának növelését a borban. Ez a folyamatos együttgondolkodás és összefogás a garancia arra, hogy a bikavérek végre a méltó helyükre kerülhessenek.

De idén a két borvidék nem elégszik meg egyetlen estével, a márciusi Bikavér Hetek alatt számos olyan program lesz, ahol a középpontban természetesen a bikavér áll. Fine dining éttermekben lehet kóstolni pohárral bikavéreket, felkerülnek a borlapokra, és ételek mellé is ezeket ajánlják majd a sommelier-k. Borkóstolók, különböző események pincészeteknél és borbárokban – mind remek alkalom arra, hogy alaposan elmerüljünk a bikavérek világában.