Két elismerést is kaptak az egri táncművészek az idei tánc világnapján.
Hétfőn este a MÜPÁban a Magyar Táncművészek Szövetsége a Nemzeti Táncszínház közös gálaestjén adták át a Szövetség szakmai díjait, valamint az Imre Zoltán Alapítvány és az Ifj. Nagy Zoltán Alapítvány díjait, és ekkor osztják ki a Fülöp Viktor Táncművészeti Ösztöndíjakat is. Kelemen Dorottya Fülöp Viktor ösztöndíjban részesült, Rovó Virág pedig Az év pályakezdő táncművésze elismerést vehetett át.
Rovó Virág három éves kora óta sportol, RSG-t és fitneszezett. Aztán rájött, ha balett elemeket is becsempész a koreográfiába, akkor több pontot kap a versenyeken. Az akkori tanára hívta fel a figyelmét a Balettintézetre; tanult klasszikus balettet és modern táncot Győrben és Budapesten.
-Hatalmas elismerés ez – mondja Virág. Kilenc darabban játszom Egerben, de már az iskolai éveim alatt is igyekeztem megmutatni magam több nemzetközi versenyen. Az utolsó előtti években volt egy bécsi verseny, ahol második helyezést értem el a saját koreográfiámmal.
-A diploma megszerzése után Egerbe szerződött. Vonzotta a társulathoz tartozás?
-Igen, nagyon fontos volt nekem, hogy társulathoz szerződjek, és ne szabadúszóként dolgozzam. Naívan azt gondoltam, hogy vidéken majd nyugisabb lesz az élet – nevet-, de igazából nem így alakult, a kilenc előadás is mutatja, hogy nem így van.
-Azt szokták mondani, hogy éppen ezért jó vidéken dolgozni, mert sok mindenben kipróbálhatja magát az ember.
-Valóban nagyon sokrétű a munka. Nem csak saját koreográfiákat mutatunk be, hanem részt veszünk a színház más produkcióiban is. Ebből sokat tanulok, hogyan kell létezni a színpadon. Nem könnyű összehangolni az embernek a lelki és a fizikai mivoltát, és hogy minden nap ugyanúgy tudjon teljesíteni.
Kelemen Dorottya nyolcévesen még úszott, majd versenyszerűen öttusázott. Sportkarrierben gondolkodott egészen addig, amíg a húga meg nem mutatott neki egy tánc előadást. Ekkor jött rá, szeretne Ő is így adni az embereknek. 14 éves kora óta az élete része a tánc.
– Én negyedik alkalommal pályáztam meg a Fülöp Viktor ösztöndíjat, és nagyon boldog vagyok, hogy végre sikerült! Elismerésnek és bizalomnak tartom a szakma részéről. Minden évben csak 10 ember kapja meg a tánc különböző területeiről. Sokan vagyunk ezekre az elismerésekre és nagyon jó, mikor az emberhez végre odaér. Persze teher is, mert ennek meg kell felelni. Ez a nyolcadik évadom itt, Egerben.
– Sokoldalú táncművész, aki koreográfus asszisztensként is segíti az előadásokat, közben tanít.
– Elvégeztem a néptánc szakot a Magyar Táncművészeti Főiskola Táncművész Képző Intézetében, majd utána moderntánc pedagógusként folytattam tanulmányaimat és párhuzamosan a GG Tánc Eger társulatának tagjaként megkezdhettem modern és kortárs tánc pályafutásomat. Nem bántam a váltást, az alkatom nem igazán néptáncos, de a mai napig szeretem nézni és táncolni is, úgyhogy a szenvedély megmaradt. Itt a színházban nagyon sokat tanultam a színészektől: hogyan kell szerepet formálni, hogyan kell létezni a színpadon, az érzelmeinket átadni. Az évek alatt megtanulja az ember, hogyan kell kinyitni a lelke kapuit az előadás előtt, aztán a végén bezárni. Amikor testünk és lelkünk harmóniában tud létezni és a mozgással ki tudjuk fejezni vagy adott esetben átalakítani a bennünk kavargó érzelmeket, az fantasztikus.
Szívből gratulálunk!
Forrás: GGTánc Eger / Pilisy Csenge sajtóreferens